Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
A tapasztalatok szerint egyre több férfit lehet bevonni a gyerekek körüli teendőkbe, sőt ők maguk is igénylik az aktív részvételt. Interjú.
„Hol van az apák helye a családokban?
Egy ideig nagyon pontosan meghatározott helyük volt az apáknak a családok életében. Szerepük körül volt határolva: az apának nem volt dolga a gyerekkel és nem volt helye a születés körül sem. A férfi, az apa feladata a megélhetés előteremtése, a család gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározása volt, míg a háztartás és a gyerekek körüli teendők kizárólag a nők felségterületéhez tartoztak. A XX. század második felében azonban fontos változások indultak el. Jelentősen megváltozott a nők társadalmi és gazdasági helyzete, ezzel párhuzamosan pedig a családon belül is átrendeződések történtek. A szociológusok szerint egy új apakép kialakulásának vagyunk tanúi.
Ez a változás tükröződik a tudományos kutatásokban is. Hosszú ideig kizárólag az anya-gyerek kapcsolatot vizsgálták, ám az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi az apa-gyerek kapcsolatokat, és az apa családban betöltött szerepét is. Az elmúlt évtizedekben megindult a kiegyenlítődés a hagyományosan férfi és női szerepek között.
Az apák manapság jobban bevonhatók?
A felmérések szerint a magyarok a családi kapcsolatok, és a nemi szerepek tekintetében meglehetősen hagyománytisztelőek, ám nálunk is megjelentek az aktív apaszereppel kapcsolatos elvárások. A tapasztalatok szerint egyre több férfit lehet bevonni a gyerekek körüli teendőkbe, sőt ők maguk is igénylik az aktív részvételt. Ennek ellenére a szocializációs és kulturális minták hiányában nem is olyan egyszerű a helyzet.
Míg a legtöbb nő számára adott a gondoskodó női minta, addig a férfiak esetében nagyon sokszor hiányzik a gyereknevelésben aktív szerepet játszó apai minta. Ők még a tradicionális modellben nőttek fel, maguk is nélkülözték apjuk aktív jelenlétét vagy éppen elvált szülők gyermekeként az apjukkal való kapcsolattartásuk kizárólag a vasárnapokra korlátozódott. Sokszor könnyebb megfogalmazni, hogy »Olyan apa biztosan nem akarok lenni, mint amilyen az én apám volt!«, mint valóban máshogy csinálni. A szülői feladatokra felkészítő tanfolyamok vagy önsegítő könyvek sok értékes információval szolgálnak, ám azt tudnunk kell, hogy hosszú út vezet az elhatározástól, illetve a racionális belátástól a saját apai viselkedés kidolgozásáig.”