Most jön a neheze

„Akárkit is választanakpártelnöknek – borítékolhatóan Menyhárt Józsefet –, a neheze csak ezután következik. Nem csupán számára, de a nem ritkán széthúzó, olykor koordinálatlannak tűnő, hosszú bealvásokra képes vezetőség számára is. A pártnak úgy kell új embereket bevonva megújulnia, hogy közben az egész társadalom masszívan ábrándul ki a politikából. Úgy kell kritizálnia a Hidat – ellenzéki, parlamenten kívüli pártként ezt a szerepet osztotta rá a választási eredmény –, hogy közben kilépjen a korábbi bevett sablonokból: ne tűnjön akadékoskodónak, árulózósnak, ellenségkeresőnek. Úgy kell a magyar–magyar együttműködés útját keresnie, hogy közben kritikája ne legyen hiteltelen, választói törzstábora elfogadja a közeledést a korábban agresszívan támadott és lesajnált konkurenciához. Úgy kell programot és víziót alkotnia, szakpolitikai célokat megfogalmaznia, hogy mindeközben az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a kidolgozott és valós megoldásokra, az »egyszerű emberek« és »családok« korában a bohócok és a protestpártok a menők.

A neheze most jön – ez az MKP mellett természetesen a Hídra is érvényes. Ám messzemenő következtetéseket levonni a hétvégi kongresszusból felelőtlenség lenne, az egész hazai jobboldali (és talán a baloldali) politikai palettán olyan változások előtt állunk, amelyek alapjaiban rajzolhatják át a most játékban lévő formációk esélyeit. A tényleges munka mutatja meg – ha lesz –, hogy meg tud-e újulni az MKP, nem a mostani kongresszus. Lássuk a medvét!”