Az európai labdarúgás geopolitikája

„A fociban van minden: gazdaság – termelési ciklusok a gyermek- és ifjúsági központokban, látványos játékos-eladások, melyek egy sikeres tőzsdei bevezetéshez hasonlíthatók; szociológia, amennyi a csövön kifér; pszichológia, élet és halál – ha arra gondolunk, hogy hány szurkoló kapott szívinfarktust egy kihagyott tizenegyes vagy egy nagy vereség miatt; még kiváló kórus-előadások is, amikor az országok himnuszát éneklik. A lista tovább folytatható, és ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: van a labdarúgásnak geopolitikája? A válasz pozitív, és ez alól az európai kontinens sem képez kivételt.

A sportok közül elsősorban a labdarúgás vette át a háborúk szerepét. Ezen a kifejezésen nem kell csodálkozni – képzeljünk el egy India és Pakisztán közötti labdarúgó-mérkőzést a Wembleyn – micsoda párbaj lenne a tökéletes angol gyepen, de micsoda versengés is lenne a szurkolók között a légkörért, a két országban kialakuló vulkanikus hangulatról pedig már ne is beszéljünk. Ahogy az a nagy Toma Caragiu (néhai román színész – a szerk.) néhány érdekes párbajra vonatkozó felsorolásából kiderül, hosszú a szikrákat vető mérkőzések listája ezen a bolygón. Ne feledjük, hogy volt már fociháború is, és a lista tovább folytatható.

A geopolitikának ehhez a fajtájához Európa is jelentősen hozzájárult. A sport és a fair-play – ami valójában a törvényesség és erkölcsösség megnyilvánulása a sportban – szempontjából legfejlettebb kontinensen sok látens konfliktusforrás van, melyek ma a labdarúgáson keresztül nyilvánulnak meg. (...)

A labdarúgást nem lehet elválasztani a geopolitikától, különösen az európai vagy világbajnokságokon. Ám mégis viselkedjünk elegánsan, sportoljunk és ne feledjük, hogy ép testben ép lélek. A sportot szinte mindig és szinte bárhogy lehet gyakorolni: nézzük meg ezeket a mérkőzéseket, majd fogjunk egy labdát és játsszunk addig, amíg sikerül ollózva gólt rúgnunk, mint Ibrahimovics – és ha ez nem fog egyhamar menni, nem baj, mindenképpen egészségesebbek leszünk.”