Ami Európát fenyegeti

„Az unióban száz és százmillióknak egyáltalában nem a »populizmussal« van bajuk, hanem az irdatlan méretű, bizarr módon éppen a fiatalokat érintő munkanélküliséggel, a jövő iránti reménytelenséggel, az EU-t magával és a mélybe, sőt végzetébe rángató Merkel kancellár-féle Willkommens-kultúrával, a teljesen felesleges, az élet minden területén az embereket gúzsba kötő, a kontinens gazdaságát a globális versenyben fékező szabályozásokkal. És azzal van bajuk, hogy a Juncker–Schulz–Verhofstadt-félék minél több hatalmat akarnak a brüsszeli központnak (amely »központosítási« aktustól a hazai bal- és neoliberálisok csak akkor vonyítanak, ha azt Budapesten egy jobboldali kormány teszi), folyamatosan lefaragva a nemzeti szuverenitást. Ahelyett, hogy például migránsügyben felismerték volna azt a kézenfekvő és mind szélesebb körben osztott »Made in Hungary« javaslatot, hogy a tragikus uniós impotencia helyett az EU külső határait kell megvédeni. Ha már Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is migránsügyben csak az annak ellenállni akaró európai országokat bunkósbotozza, haszonelvűen kifelejtve az olyan országokat is, mint hazáját, Dél-Koreát.

Miközben ezen brüsszeli rossz arcok tulajdonosai gigantikus hazugságokat terjesztenek, nem utolsósorban azért, hogy az Európát háborúba sodró Oroszország-fóbiát Amerika ösztönzésére és nyomására fokozzák, és saját háborús készülődéseiket igazolni igyekezzenek. Hogy az ezen igyekezetben elkövetett tettek és kimondott mondatok szemenszedett hazugságértékükön Mount Everest nagyságúak, arra jó példa Peter Hultqvist svéd hadügyminiszter (bocsánat: honvédelmi miniszter) keddi elismerése annak, hogy 2014-ben a stockholmi kormány hazudott akkor, amikor azt állította, orosz tengeralattjárók hatoltak be svéd vizekre. Merthogy, ismerte el most, a két tengeralattjáró egyike a sajátjuk, a másik pedig német volt.”