Ellenszélben

„Könnyen mellélőhet viszont, aki azt gondolja, hogy ez a konzervatív sajtó segítését jelenti: látható, hogy nem az érték-, hanem az érdekelvűség a meghatározó szempont. Ha a jobboldali sajtóban megvan a kritikai szellem, megnézheti magát, még ha a magyar kulturális hagyomány őrzésén fáradozik is, ellenben a mindenféle kultúrát mellőző bulvár jól járhat, csak nem árt kellőképp betagozódni, a felküldött „hírekről” mindenképp beszámolni. A kormánynak nem kedves sajtó esetében pedig már nem is csak a lapokat, de egyenesen az újságírókat támadják. Kovács Zoltán kormányszóvivő például előbb a VS újságíróinak fizetése felől érdeklődött, majd a 24.hu beszámolója szerint nemrég a Soros-ösztöndíjáról kérdező Átlátszó-munkatárs végzettségét firtatta.

Ahogy a tulajdonosok, úgy az újságírók kitettsége is jól érzékelhető: a fő üzenet mintha az volna, hogy inkább óvakodj a véleménynyilvánítástól, és vidd akár a legszínvonaltalanabb bulvárt, jobban fogsz járni, mint azok, akik megpróbálnak mondani valamit. Pedig ahogy az olvasói kritika segíti az újságírót, az újságírói kritika pedig a közélet szereplőit, úgy a jobboldali kritika is elsősorban a jobboldali nyilvánosságnak tesz jót. A Századvég nemrég napvilágra került irataiból láthattuk, hogy valójában az intézet is jócskán bírált a háttérben: tehát a hatalom mégis csak igényli a józanabb hangokat. A nyilvánosság előtt pedig ez még inkább segíthet észlelni és korrigálni a hibákat, ahogy az olvasóknak is segít eligazodni az egyre összetettebb politikai viszonyok közepette. A további médiaszerzések helyett ezért a kormány jobban tenné, ha inkább örülne a megmaradt független sajtótermékek létének és tevékenységének.”