Mindszenty nem volt antiszemita

„Az ilyen idézeteket az antiszemitázás prófétái szeretik azzal elintézni, hogy sok nagy embernek voltak szerencsétlen megfogalmazásai, de – az általuk elismerésre méltatottak esetében – az életmű egészében ezek nem lényegesek. (Mások esetében ellenben ez a fő kérdés.) Ha ilyen gondolatok ráadásul egy zsidó embertől származnak, akkor még szóba kerülhet az öngyűlöletről való pszichologizálás. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, és végre világosan ki kell mondani, hogy a történelmet nem lehet a jelen ideológiai igényei szerint ide-oda facsarni. A 21. század elején, a zsidó nép tragikus szenvedései ismeretében (és a hutuk és tuszik, örmények, tamilok és szingalézek, a kambodzsaiak, a kongóiak, a krími tatárok és a baltiak tragédiái után), az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának szellemi miliőjében már olyan ismeretek birtokában vagyunk, amelyek a korábbi korok embereinek nem álltak rendelkezésére.

Tengernyi szenvedés tapasztalata véshetné bele minden közéleti ember fejébe: A KOLLEKTÍV ÍTÉLKEZÉS ELFOGADHATATLAN! Mindenki csak a saját tetteiért felelős, néphez, rasszhoz, valláshoz való tartozás nem lehet sem hátrányára, sem előnyére senkinek. Kár, hogy eközben továbbra is az európai jogrend részei lehetnek kollektív bűnösségen alapuló dekrétumok; hogy számos régió etnikai jellegének állami eszközökkel való manipulációja vidoran folyik tovább. Mégis, s ebben Európa az egész világnak jó példát mutat, az érdekellentétek, amelyek egykor (világ)háborúkhoz és tömeggyilkosságokhoz vezettek, ma már kereskedelmi tárgyalások, versenyszabályozás, támogatás- és adópolitika eszközeivel feloldhatók. Ez a népek, vallások és kultúrák békés együttműködésének soha nem remélt esélyét nyitja meg. Segítségünkre lehet az is, hogy a keresztény teológia és a lelkipásztori gyakorlat a korábbiaknál markánsabban emeli ki a zsidó Pál apostol keresztény univerzalizmusának üzenetét: »Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.« De nem volt mindig így. Népek, nyelvek, vallások esetenként durva eszközökkel vívott harca alakította Európa és a világ történelmét, és a konfliktusok kusza hálójában a zsidóság egy volt a versengő népek, vallások közül, amely ugyanúgy próbálta érvényesíteni kollektív érdekeit, törekvéseit, mint bármely más nép vagy vallási csoport. Litván szerint »Galíciában Jászit megdöbbentette az ottani zsidóság elkülönült nemzetiségi létformája és nacionalizmusa«. Az itthoni zsidóellenesség éppen e közösség tömeges magyarországi megjelenéséhez kötődik, és az ezt bírálók gyakorta hangsúlyozták, hogy a már asszimilálódott zsidóságot respektálják. (...)

Ha Jászi kortársa, Pehm József hasonló diagnózist írt (volna) le, ha lapjában ilyen eszmefuttatások jelentek meg, az csak annyit bizonyít, hogy részese volt annak a szellemi forrongásnak, amit a világháború, a forradalmi káosz és a bolsevista terror szított fel. Pehm József alapélménye ebben a megállapításában ragadható meg: »Aki a hitet, az erkölcsöt lerombolja, az ledöntötte az ország fenntartó oszlopait.« Ha mellé állítjuk Jászi diagnózisát a korabeli Pestről: »a dzsentri úrhatnámság és a zsidó cinizmus undorító ölelkezése: felszínes és szedett-vedett kultúra… mely a tudatlanságot és a jellemtelenséget művészi impresszionizmusnak keresztelte el: szabados erotika igazi szenvedély és egyéniség nélkül: …minden komolyságnak, elvnek, erkölcsi következetességnek orrfintorgató letagadása: durva… ateizmus és vallástalanság«, Pehm József indítékai is jobban megérthetők.”