Megnéztük, honnan jön a 14 millió palack Varga bor

„A miénk nem egy borász família, mindnyájan közgazdászok vagyunk – hangzik el. Varga Péter a saját vállalkozás beindítása előtt a Pénzügyminisztériumban dolgozott, aztán a Hungarovinnél, az akkor legnagyobb magyar borászatnál volt gazdasági igazgató. Bejárta a világot, látta milyen a nemzetközi a borpiac, mire lehet számítani a gazdaságban, a borkereskedelemben, így amikor belevágtak saját pincészetük építésébe, jól meg tudta fogalmazni a célokat.

Sok pincénél előrébb kerül a szekér, mint a ló – mondják arra utalva, hogy gyakori jelenség, ha van egy nagyon jó pince, remek borokkal, ám a termékeknek nincsen meg a piacuk. Ezzel szemben a Varga Pincészetnél mindig az volt a vezérelv, hogy meg tudják teremteni a piachoz szükséges bort. Mi közgazdászok vagyunk – szögezi le Péter. A kereskedelem vezet minket, és vannak bizonyos hobbijaink, amit megengedhetünk magunknak, vagyis készítünk olyan borokat, amikkel nem érünk el nagy forgalmat, de mi szívesen csináljuk őket.

Szóval ti sem az édes vörösöket isszátok a saját boraitok közül… – csapunk le a lehetőségre. Ki vagyok én, hogy valakit elítéljek azért, mert édes bort szeret? – kérdez vissza Varga Bálint. Majd így szól: Hogy lehet bortermelő az, aki lenézi a fogyasztót? Mi egyszerűen olyan bort szeretnénk csinálni, amit szívesen megvesznek az emberek. Például egyikünk sem szereti a sokáig fahordóban érlelt, barrique borokat, de olyan is van a pincének, mert azt is szeretik az emberek. Ráadásul a többség nem száraz borivónak születik – az édesen keresztül vezet az út az igazán minőségi száraz borokhoz – teszi hozzá Varga Péter.”