Kettős választást!

„A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy valaha egy olyan politikai erőre szavazzak, amelyik kész bármiféle közös kormányzati vagy önkormányzati együttműködésre egy Jobbik-féle szélsőjobboldali párttal. Amennyire érzékelhető ez a kormányellenes demonstrációk során, úgy tűnik, a tüntető demokraták túlnyomó többsége hasonlóan gondolkodik. De vajon elképzelhető-e a Jobbikkal egy olyasféle – akár csak hallgatólagos – együttműködés a kétlépcsős rendszerváltás első választásán, amely nem kormányzati együttműködésről, hanem a »játékszabályok« demokratikusabbá tételéről szól? Nehéz lenne kétségbe vonni, hogy ha a szélsőjobb a liberális demokrácia szabályai szerint a politikai rendszer része lehet, akkor a rendszer játékszabályainak alakításához nekik is közük van. Ugyanakkor megfontolandó, amit Bauer Tamás fogalmazott meg már 2011-ben, közvetlenül azután, hogy Karácsony Gergely a koncepcióval előállt: Bauer szerint a Jobbikkal való bármilyen együttműködés láttán a baloldali és liberális szavazók összezavarodhatnának, és emiatt közülük sokan talán el sem mennének szavazni. Ne feledjük el: itt nem »hivatali-intézményi«, hanem valamiféle össztársadalmi, mozgalmi együttműködésről van szó, ami választók széles körének az aktivitását igényli!

A kérdés persze csak akkor lenne aktuális, ha a Jobbik vezére – aki korábban határozottan kijelentette, hogy pártja nem demokrata – valamilyen oknál fogva úgy gondolná, hogy a párt érdekelt egy, a 2010 előttinél is demokratikusabb, teljesen arányos választási rendszer bevezetésében.

Vajon csak a Jobbikkal való együttműködéssel vihető a kettős választás sikere? Egyáltalán nem! A jelenlegi aránytalan választási rendszer ugyanis a demokraták számára nagyon kedvezővé válhat akkor, ha nem az ország közös kormányzását tűzik ki maguk elé célul, s ezzel kikerülik a Fidesz által felállított csapdát. Meg lehet hekkelni a Fidesz aránytalan választási rendszerét azzal, ha sikerül rövid időre, kizárólag a rendszerbuktató törvények meghozatalának céljából összefogni az egymástól igencsak különböző politikai orientációjú polgártársainkat, akik azonban egy dologban egységesek: nem akarnak tartósan az Orbán-rendszer jogfosztott és kizsákmányolt alattvalói maradni. Van esély arra, hogy az ő támogatottságukkal mind a Jobbiknál, mind a Fidesznél lényegesen több szavazatot lehessen szerezni. Akkor pedig esély nyílik arra, hogy a parlamentben 2/3-ot szerezve a jelenleg hatályos eljárási szabályok alapján demokratikussá lehessen formálni az alkotmányos rendet.

A cél tehát a 2/3-os parlamenti többség megszerzése. Nem igaz azonban, hogy csak a 2/3-os többség elérése nyújthat esélyt a demokratikus fordulatra. A demokrácia híveinek elszántaknak kell lenniük. A hatalomgyakorlás demokratikus legitimációját alapértéknek valló modern államban az emberi jogok feltétlen tiszteletén alapuló demokratikus jogok biztosítása a szabadságot óvó polgárok közös felelőssége. Ezt a felelősséget nem háríthatjuk el magunktól arra hivatkozva, hogy e jogok biztosítását egy egyeduralomra törő rezsim önkényesen, mindenféle népi felhatalmazás nélkül meghozott »sarkalatos« törvényekkel akadályozza. Olyan törvényekkel, amelyeket a többségi akarat tudatos csorbításának céljával hozott létre. Olyan törvényekkel, amelyekhez előzetesen nem kérte a választók fölhatalmazását, és utólag sem próbálta meg népszavazással legitimálni a jogfosztó »alkotmányozást«.”