A. M. Aranth: Oculus

„Oké, attól még, hogy a vége jelentősen felhúzza, nem lesz tökéletes. Karakterábrázolásban sikerült fejlődni, de azért még mindig ez a leggyengébb pont. A mellékszereplők közül a legtöbben olyan semmilyenek voltak (kivéve Aaron, akinek minden egyes mondatán visítva röhögtem). Avalon és úgy a könyv egész világa jól ki van találva, és ami felmerült bennem kérdés az elején, arra a végén kapok is választ ezzel kapcsolatban. Engem inkább az zavart, hogy azt mondják, ha valaki oculus lesz, megszűnik ember lenni, mégis sok esetben úgy bántak Truth-tal mintha nem épp most adta volna fel az egész életét, csak kapott volna egy nyári munkát valakinél. Tilos kimondani a nevét, Aoin kívül nem is szólítja így szinte senki, de még mindig emberként kezelik. A társadalmuk arra van berendezkedve, hogy vannak emberek, akik majd egyszer oculusok lesznek, mégsem ebben a szellemben nevelik azokat a gyerekeket, akiket már kiskorukban eladnak. Miért nem? A szülők sajnálják, amit tettek, és néha muszáj drasztikus lépéseket hozni, de akkor viseljék is el a következményeket, és ne viselkedjenek úgy, mintha kényszerítették volna őket. Más oculusokon láttam, hogy mennyire nem jó ez a rendszer, de pont a Truth-Verity kapcsolat nem tudott erről meggyőzni. Még ha az elején keményen is bántak vele, de végül is Truth mindent megkapott, amit akart, és még önmaga is maradt, azért nem érzem ezt a dolgot annyira borzasztónak. Nem élnék az Avalonon, és még ha Truth helyében is lennék, akkor sem örülnék, de ahhoz képest, hogy ez elvileg mennyire borzasztó dolog, nekem nem jött át kellő mértékben.

Szóval még van hova fejlődni, de azért jár a pacsi a szerzőnek. Meg egy korsó sör (Peti, szólj rám legközelebb, hogy ne felejtsem el), megdolgozott érte. Külön pluszpont a belsős utalásokért, még a legrosszabb napokon is mosolyt csaltak az arcomra. Na meg a lezárásért, ami így tökéletes. Végre valami, aminek nem lesz folytatása.

Azt mondom, hogy aki kételkedett eddig A. M. Aranthban, az tegyen egy próbált az Oculusszal. (A könyvet köszönöm a kiadónak és a szerzőnek.)”