Mit tanuljanak a gyermekeink az ENSZ szerint?

"Nagy vihart kavartak az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) magyarországi bizottságának kisfilmjei, amelyekben gyerekek oktatták kortársaikat, hogy mit tehetnek, ha az apjuk bántalmazza őket. Ahelyett, hogy segítséget kérnének egy felnőttől, inkább tekerjenek sálat a hasukra és húzzanak zoknit a könyökükre, hogy jobban állják az ütéseket. A felháborodott visszajelzésekre úgy reagált az UNICEF magyar ága, hogy lecserélte a bántalmazó apaképet: az anya is beleeshet ebbe a szerepbe. Az üzenet így kevésbé férfiellenes, de továbbra is szembefordítja a gyermekeket a szüleikkel. … és továbbra sem tartalmazza a valódi segítségnyújtás lehetőségét.

Az ENSZ bizony nem felkészületlen a gyermekek oktatását illetően. Egy másik szakosított szerve, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egy német alapítvánnyal karöltve átfogó szexuális nevelési iránymutatásokat biztosít a tanárok számára. Van néhány bökkenő ebben a történetben is, ugyanis a WHO nem az ENSZ országai által elfogadott, a nemzetközi egyezményekben tükröződő értékrendet, hanem sokkal inkább a német – és más, abortuszpropagáló és „homoházasság”-párti – szervezetek definícióit használja. Ezek esetenként szöges ellentétben állnak az egyezményekben foglaltakkal és a magyar jogszabályokkal.

(...)


Németországban és néhány nyugat-európai országban a gyerekek kötelezően tanulják a fent leírtakat. Múlt nyáron egy holland ismerőssel beszélgettem, aki iskolai nővérként dolgozik. Rákérdeztem, hogy hogyan tanítják ezeket az ismereteket. Elmosolyodott és azt mondta: „Amikor megkaptam az erről szóló könyvet, végiglapoztam, és azt mondtam a főnökömnek, hogy én ezt nem taníthatom. Sem a saját világképemmel nem egyezik, sem pedig az ide járó gyerekek szülei nem szeretnék.” A könyv a kukában landolt.

Beszéljünk a házasságról és az intimitásról, beszéljünk a családról és a családi életről a gyerekeknek az oktatási intézményekben is, de úgy, hogy felelős felnőttekké cseperedjenek!"