Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa – Az isteneket lelövik, ugye?

„Merthogy a Lépcsők városa egyik legbravúrosabb húzása Bennett egyedi világa, illetve annak egy történész módszerességével véghez vitt apránkénti feltárása. A felütés szerint adott egy Kontinens nevezetű egykori birodalom, illetve a Szajpúr nevű szintén egykori bábállam. Egykori, mivel Szajpúr pár évtizeddel a cselekmény kezdete előtt egy különleges képességű hadvezérnek köszönhetően lerázta magáról a rabiga láncait és megfordította a felállást. A lázadás egészen addig elképzelhetetlennek bizonyult, mivel a Kontinens népét hat valódi, az emberek között élő isten védelmezte (Dzsukov, Olvosz, Kolkán, Ahanász, Vúrtya és Tálhavrász) annak minden előnyével és hátrányával, ám a szajpúri vezér titkos fegyverével egy pillantás - egészen pontosan Villanás - alatt tett pontot a számára előnytelen status quo végére. (…)

Vitán felül különleges mű a Lépcsők városa, és nem pusztán a meglepő világa miatt, amely nekünk, kelet-európaiaknak még ismerős is, hanem azért is, mert reflektál a valós történelemre, és fantasy létére képes társadalomkritikát megfogalmazni (a megszállás és elnyomás sosem legitimálható, az autonómia eltiprása mélyben szunnyadó és kitörésre váró feszültséget szül, és csak távolítja egymástól a népeket, továbbá mi történik egy nemzettel, ha az identitásukat adó teljes örökségük megsemmisül), illetve a történelem dokumentálását, meghamisítását szintúgy körbejárja. A legszebb benne pedig, hogy mindezt egy nagyon érdekes sztori képében tálalja, emlékezetes karakterekkel és a kihagyhatatlan lovecrafti kikacsintással.”