„Az LMP nagy integrációs története pár éves leforgása alatt dezintegrációs történetté változott. A korábban már említett heterogén, hangulat- és szellemgazdag világ kiüresedett. Okkal utal rá Schiffer is, hogy nincs szellemi erőtér a párt körül. A pártnak nincs látható értelmiségi hátországa. Ángyán József vagy Mellár Tamás lakossági fórumokra »hurcolása« nem jelenti azt, hogy utóbbiak kifelé bármit is reprezentálnának az LMP-ből.
A párt stratégiája nem körvonalazódik, az LMP a 2016-os megváltozott politikai környezethez úgy alkalmazkodik, hogy rendre a 2014-es szövegpanelek és -tartalmak köszönnek vissza – vonatkozzon ez politikai vagy szervezeti kérdésekre (vö.: Kétszer akkora energiával kell folytatni – interjú Szél Bernadettel. Magyar Nemzet, 2016. június 7.). Nehéz ma körvonalazni, hogy a politikailag közönyös sokaságon kívül kiket és hogyan akar megszólítani az LMP, amely az elmúlt hat évben érdemi szervezeti bővülést nem tudott felmutatni, és identitását reprezentáló (köz)politikai húzóprojektje nincs (mint például a PM-nek az alapjövedelem, amelyről a gondolkodás még az »ősidőkben«, az egységes LMP-ben kezdődött).