Schiffer kisebbségben?

„Nagy kérdések és nagy válaszok lesznek a következő napokban azt illetően, hogy mi is állhat Schiffer András lemondása mögött. Azon túl, hogy Schiffer sok igazságot mond »lemondó-interjújában« a(z általános) rendszerkritika lehetségességéről és versenyképességéről a jelen Magyarországán, a »NER« előállította ellenzéki tehetetlenségekről, a Habony Művek részéről, az ellenzék számára legyártott, kikényszerített hibákról, amellett távozásának indoka talán leginkább az alábbi részben keresendő:

»Sőt, kialakult egy olyan szervezeti kultúra az LMP-ben, ahol még az informális befolyás is szitokszó: az van, hogy ha bármilyen személyi döntésnél Dettivel kinyilvánítjuk, ki mellett tesszük le a voksunkat, akkor az alkalmasint még kontraproduktív is.«

Ezek a mondatok ugyanis kifejtetlenül is, de azt jelentik, hogy az LMP lemondott társelnökének nincs meg a többsége, és olyan vezetési struktúra alakult ki, amelyben a társelnök(ök) nem megtestesít(enek) egy politikát, és vezetnek egy pártot, hanem állandóan ki vannak szolgáltatva a párton belüli erőközpont(ok)nak (még egy pár 100 fős tagság esetén is lehet ilyen). Ez nem újdonság a párt történetében, erről számol be az okkal nem túl nagy érdeklődést kiváltó (leszámítva a kötelező politológusi és újságírói kézbe vételeket), sajátosan választási kampányban készült (és egyoldalú, lévén csak PM-s megszólalókat szerepeltető) LMP-könyv is. Vágó Gábor politikai búcsújának módjában már tapasztalható volt, hogy kik fogják bentről a pártot.

Okkal feltételezhetjük azt, hogy Schiffer András nem kívánt részese lenni annak, hogy az általa vélt rossz irányba kormányozzák »gyermekét« (LMP-ét). Nem lehetett számára könnyű döntés, sőt, hiszen ezt a pártot hosszú előzményekkel és zöldmozgalmon belüli sokéves vitákkal többedmagával hozta létre, a magyar politikai és közpolitikai gondolkodásba jó pár év óta nem látott mennyiségű innovációt hozva be.”