Nem kötném béklyóba a tokaji borászokat

„hvg.hu: A tavalyi Bor-Mámor-Bénye fesztiválon megválasztott legjobb furmintot készítő borászok közül ketten is azt mondták: nagy álmuk, hogy tokaji vörösbort készíthessenek. Akkor ők tévúton járnak?

B. A.: Dehogyis! Én is kísérletezgetek, és ebben a kérdésben akkor is nagyon szabadelvű vagyok, ha továbbra is kitartok amellett, hogy az igazi nagy tokaji bor az aszú marad. De minden borásznak azt óhajtom, hogy legyen lehetősége olyan bort készíteni, amilyenről álmodik. Ha rajtam múlna, én minden béklyót leszednék, melyek ma gúzsba kötik a tokaji borászokat. Azt kell tudomásul venni, hogy nem akkor lesz egy birtok vagy egy bor jó, ha mindennél komolyabb szabályozás van, és ha mindenki mellé rendőrt állítunk, hanem akkor, ha az egymással konkuráló birtokok a kultúra szerves részévé válnak. E kultúra legerősebb mérge a rigid és nem megfelelő szabályozás.

(...)

hvg.hu: A szomszédban, itt Tolcsván 17 milliárd forintból államilag finanszírozott építkezés zajlik, s jövőre el is készül egy 21. századi állami mintagazdaság. Nem zavarja?

B. A.: Az Oremus szintjéről nem foglalkozom ezzel a témával, hiszen egy olyan nagy egységet, 1000 hektárt próbálnak majd ezáltal technológiailag megújítani, ami teljesen másképp fog működni, mint mi. Ami a borvidéken meglévő állami szerepvállalást illeti: több mint 20 éve ugyanaz a véleményem: az államnak mint piaci szereplőnek szerintem nincs helye sem Tokaj-Hegyalján, sem máshol a borszektorban.

A világ fejlett borászati és szőlészeti területein az állami szerepvállalás mindig valamiféle védőernyőt biztosít a szektor számára; például szerepet vállal a szakoktatásban, a tudományos kutatásban, a piaci szereplők munkáját segítő háttér-infrastruktúra megteremtésében és fenntartásában, és sehol nem piaci szereplő, csak Magyarországon. De ez ettől még szereptévesztés.”