Apa papucsa

„Messziről kell kezdenem. Miután néhány évvel ezelőtt elolvastam Suzanne Flannery Quinn tanulmányát az apa nélküli amerikai mesékről, először saját időtöltésemmé, majd spontán családi programunkká vált, hogy kislányommal és feleségemmel együtt apákat keresünk magyar nyelvű mese könyvekben és rajzfilmekben. Hogy könnyítsünk a feltételeken és javítsuk  a találati arányt, úgy döntöttünk, hogy az apára történő bármilyen utalás is pontot ér. Flannery Quinn kutatási eredményei szerint 200 amerikai mesében 24 alkalommal szerepelt apa.

Saját »apa gyűjtésem« vezető terméke hosszú ideig a félszemű apa volt. Egy a gyermek megszületését bemutató gyermekkönyv utolsó előtti lapján,- a gyermek megszületését követően- találtam egy félig háttal ülő édesapára, amint fél szeme megvillan az édesanya ölében ülő gyermek válla és az édesanya álla közötti résben. A kapitális győzelmet végül mégis családom arathatta le. Egy hosszú téli estén, drága feleségem és  okos kislányom diadalmasan mosolyogtak ki egy közel harminc oldalas mesekönyvből: megvan apa papucsa – mondták majdnem egyszerre. A szépen illusztrált és hosszú meséket tartalmazó mesekönyvben apa papucsa képviselte a másik szülőt.

(...)

Az erőszakos apa és férfi kép mögött álló egyik lehetséges ok, a bűnügyi statisztikák adatainak módszertanilag hibás értelmezése. A bűnügyi nyilvántartások szerint elsősorban férfiak követnek el erőszakos cselekményeket. A bűnügyi események azonban egyrészt sajátos szociológiai kategóriát jelentenek, másrészt szakértők a bűnügyi adatok lehetséges torzító hatásaira is felhívják a figyelmet. Könnyű belátni, hogy világszerte több férfi által  bántalmazott nő kér rendőri segítséget, mint fordítva. Jól mutatja a torzító hatást a londoni rendőrség tapasztalata, miszerint a bántalmazott férfiak felismeréséről tartott képzés után megnőtt a rendőrség által bejelentett esetek száma. További lehetséges ok lehet az a naiv bölcselet, miszerint az erősebb testalkat fokozott agresszióval párosul, melyet semmilyen humánetológia vagy etológiai kutatás sem támaszt alá.

Ha az Unicef hazai szervezete komolyan gondolja, hogy a jövő generációinak jobb világot kíván teremteni, kezdje az apák társadalmi rehabilitálásának feladatával. Minden modern kutatás egyértelműen azt támasztja alá, hogy az apával jó kapcsolatban lévő lányok és fiúk az élet minden területén jobban teljesítenek, magasabb iskolázottságot érnek el,  párkapcsolatuk kiegyensúlyozott lesz. Az apa jelenléte töredékére csökkenti az elszegényedés, az iskola elhagyás, a bűnözés és – micsoda svédcsavar- az erőszakos személyiséggé válás esélyeit is.”