(...)
Az erőszakos apa és férfi kép mögött álló egyik lehetséges ok, a bűnügyi statisztikák adatainak módszertanilag hibás értelmezése. A bűnügyi nyilvántartások szerint elsősorban férfiak követnek el erőszakos cselekményeket. A bűnügyi események azonban egyrészt sajátos szociológiai kategóriát jelentenek, másrészt szakértők a bűnügyi adatok lehetséges torzító hatásaira is felhívják a figyelmet. Könnyű belátni, hogy világszerte több férfi által bántalmazott nő kér rendőri segítséget, mint fordítva. Jól mutatja a torzító hatást a londoni rendőrség tapasztalata, miszerint a bántalmazott férfiak felismeréséről tartott képzés után megnőtt a rendőrség által bejelentett esetek száma. További lehetséges ok lehet az a naiv bölcselet, miszerint az erősebb testalkat fokozott agresszióval párosul, melyet semmilyen humánetológia vagy etológiai kutatás sem támaszt alá.
Ha az Unicef hazai szervezete komolyan gondolja, hogy a jövő generációinak jobb világot kíván teremteni, kezdje az apák társadalmi rehabilitálásának feladatával. Minden modern kutatás egyértelműen azt támasztja alá, hogy az apával jó kapcsolatban lévő lányok és fiúk az élet minden területén jobban teljesítenek, magasabb iskolázottságot érnek el, párkapcsolatuk kiegyensúlyozott lesz. Az apa jelenléte töredékére csökkenti az elszegényedés, az iskola elhagyás, a bűnözés és – micsoda svédcsavar- az erőszakos személyiséggé válás esélyeit is.”