Kornai János 1989-es Indulatos Röpiratáról

„Mai szemmel olvasva Kornai János könyvét az hökkenthet meg bennünket leginkább, hogy mi mindent vett komolyan, amiről hamar megtanították nekünk, hogy nem szabad komolyan venni.

Kornainak az volt a határozott álláspontja, hogy a gazdaságpolitikának jó ideig nem szabad a fejlett piacgazdaságok legmodernebb intézményi megoldásaival kísérleteznie. Amíg a hitelszerződés kultúrája nem erősödik meg, nem okos kifinomult részvénytársasági megoldásokban gondolkozni. A piacgazdaság, amely elválaszthatatlan a polgárosodástól, ugyanis csak szervesen fejlődhet. »Az államosítások, kollektivizálások és konfiskálások sorozata szinte elpusztította a magánszektort, a magánkezdeményezést, a magántulajdont.« »Itt most több évtized esett ki. Egész nemzedékekből oltották ki a polgári eszményeket … nem lehet … mindjárt a legfejlettebb tőkés országok legrafináltabb jogi és üzleti formáit lemásolni«.

A magánkezdeményezéseknek spontán életerejük van, a nyereség illetve a profit megszerzésének vágya jelentős teljesítményekre sarkall. Ebben érdemes is bízni. Azonban a gazdasági fejlődéshez szükséges rend nem alakul ki spontán, mondja a Röpirat. A rendet meg kell teremteni, és a helyes keretek között a normális motivációk meg fogják hozni az eredményt.

És itt van az időtáv kérdése is. Híre ment, hogy a Ganz-gyár egy részét két millió angol fontért akarják megvenni. »Még ha az üzem fizikai vagyona teljesen értéktelen lenne is, maga a Ganz név ennek többszörösét éri«. Ehhez a vagyont és a nevet is jó ideig megfelelően kell menedzselni. A privatizációt nem szabad siettetni. Mindenképpen meg kell várni, amíg az állami vagyontárgyak valódi értékükön kelhetnek el.

Mondjuk ki bátran, hogy a Röpirat programja nem valósult meg. Sőt, megjelenése után pár évvel megvalósítása lehetetlenné is vált.  A megírása után kezdődött politikai küzdelmek során hamarosan eldőlt, hogy az állami szektor vagyonának megvédését nem tűzi zászlajára erős, vagy széles értelemben vett koalíció. A magánszektor önmagától való, fokozatos megerősödése fölött sem tudott vagy akart senki bábáskodni. A stabilizáció elmaradt, pontosabban későbbre maradt.

Ha nem tévedek, az a politikai erő, amelytől Kornai, programjának megvalósulását leginkább féltette (és amely egy idő után az ő koncepciójának felemás, gyors és rendezetlen realizálásában látta magát érdekeltnek), magát baloldalinak határozta meg. És igyekezett is ezt a meghatározást széles körben elfogadtatni. A Röpirat számos elgondolásáról, de főleg a szociálpolitikára és a jövedelmek újraelosztására vonatkozó elgondolásairól azt tartotta, hogy a baloldali politika számára vállalhatatlanok.

Akárhogyan is legyen ez, a Röpiratban felvázolt program nem kapott politikai képviseletet.”