Furcsa viszont, hogy éppen azután döntött úgy a Fitch, hogy javítja hazánk osztályzatát, hogy romlottak a gazdasági mutatók. Nemrég láttak napvilágot az elmúlt évek legrosszabb negyedéves adatai a magyar gazdasági növekedésről. Botrányok kísérik a Magyar Nemzeti Bank működését, az uniós statisztikai hivatal pedig jelezte, az Eximbank az államháztartás része, vagyis a hazai államadósságba is be kell számítani a pénzintézet kintlevőségeit. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb lehet az államadósság, mint a hivatalos statisztikákban, miközben a kormány is költekezésbe kezdett. Varga Mihály szavait árnyalja, hogy hazánkat 2011-ben és 2012-ben minősítették le az intézetek, vagyis a 2010-ben indított kormányzati reformoktól aligha vezetett egyenes út a Fitch besorolásának javulásához. Magyarország sokat köszönhet a több ezer milliárd forintnyi uniós támogatásnak és a viszonylagos költségvetési egyensúly megteremtésének, amiben a mostani kormány összességében sokkal jobban teljesített, mint szocialista elődei. Ám a sikernek árnyoldala is van: a válság előtti állapothoz képest 25 százalékkal értékelte le az országot a forint árfolyamának gyengülése, gyengítése. Ennyivel lettünk szegényebbek a drágább import miatt, és ugyanennyivel növelte mesterségesen az exportra termelő gazdasági szereplők versenyképességét a leértékelés.
Szóval aligha kortyolt a pezsgőspohárba Varga Mihály. Szerinte még egy hitelminősítő pozitív döntése is kell ahhoz, hogy számszerűsíthessük a felminősítés hatásait. Ezt követően 50 milliárd forintot is nyerhetünk a hitelminősítőknek köszönhetően, vagyis a 260 milliárdos jegybanki alapítványi költés ötödét, a 200 milliárdos városligeti projekt negyedét, a letelepedésikötvény-üzleten keresztül offshore cégeknek juttatott 100 milliárd felét. Ezen tételekhez képest már nem is olyan hatalmas a felminősítésből eredő haszon. Ha a vitatható pénzköltéseket, korrupciógyanús ügyleteket is minősíteni lehetne, aligha sorolhatnánk bóvli kategóriába a kormányzat hatékonyságát.”