Ha egy kicsit visszalapozunk az elmúlt hónapok történéseiben, eszünkbe juthat egy képriport. Hutuk és tuszik, gyilkosok és áldozatok »kibéküléséről«. Öt vagy hat ilyen párt láttunk. Egyik oldalon a gyilkos, másik oldalon az áldozat, vagy az áldozat hozzátartozója. Jobboldalt az anyuka, baloldalt a férfi, aki az anyuka 5 éves kisfiának a fejét egy szöges végű bottal péppé zúzta. Baloldalt egy idősebb férfi, jobboldalt egy fiatal, életerős ifjú, aki az idős férfi feleségét, kislányait megerőszakolta, majd baltával levágta a fejüket. Nem vagyok jártas a személyiség-lélektanban, de úgy gondolom, semmiképp nem életszerű az ilyesfajta jópofizás. Mert igenis vannak megbocsáthatatlan dolgok.