Kell-e meleg szereplő minden történetbe?

„Mi a közös az eddigi példákban? Egyik szexuális orientációja sem azért fontos, hogy legyen elég meleg a filmekben, könyvekben, történetekben. Egyik sem gyengíti és rombolja a történetet. Mind a nagyvilágban, mind hazánkban vannak olyan írók akik hazudnak, rágalmaznak bármit megtesznek a saját kis propaganda céljaikért, és mind emberként, mind íróként hiteltelenné vállnak. Ahhoz, hogy az ő műveik károssá váljanak nem kell meleg szereplő, nem kell erre fókuszáló történet. Nekik ugyanis nem az a fontos, hogy a melegekről legyen szó. Számukra a kérdés a társadalmi normák felrúghatósága. Ők azért beszélnek a melegekről, mert azokkal könnyebb a normák tagadását elfogadtatni, mint a saját becstelenségükkel. Ha pedig ez ellenállást szül? Nem őket, hanem a melegeket verik meg.

A melegek kapcsán a veleszületett állapotról lehet érvelni, de amikor mellette van az, hogy mindenki a két véglet között születik, akkor csak erre mutogatni nem helyes. Részben azért, mert van választási lehetőségük és ezt senkinek nincs joga sem megtévesztéssel, sem erőszakkal elvenni tőlük. Se a tolerancia hazug ígéretére, sem a hagyományokra hivatkozva.

Másrészt pedig azért, mert a normák rombolása messze nem csak a meleg – nem meleg kérdésre terjed ki. Sőt az erőszakos propaganda csak »vivőanyagként« használja a melegkérdést amikor azt akarják elérni, hogy más normaszegést, a kirívó becstelenséget ezen az alapon. Olyan normaszegéseket amiknek semmi köze nem lesz a szexuális orientációhoz, annál több a bűnözéshez, politikához.”