„A sportra fordított kiadások kiugró növekedése, beleértve nem csupán a stadionokat, az olimpiai kandidálást és a másutt lemondott világversenyekre való buzgó bejelentkezést, szemléletváltást jelez. Prioritássá vált a testedzés a kikezdhetetlen heti öt tornaórával, a tantervben választható tárgyként szereplő labdarúgással, a mozgásra és az egészségügyre fordított pénzek elméleti összekapcsolásával. Hazánk első embere rettenthetetlenül hisz az erőnlétben, és tesz is érte. Bár sok helyen a tornatermek és tanuszodák építése az ünnepélyes alapkőletétel után hirtelen lelassul, mi több, megáll, a testnevelők fantáziadús edzésmódszerei képesek kihasználni az iskolaudvarok, mezők »szabad levegős« adottságait, ahonnan a legtehetségesebbeknek egyenes út vezet majd az akadémiákig.
Az, hogy mire képes a politikai hatalom a szenvedéllyel párosulva, évek óta megfigyelhető. Ha egyetlen ember hobbija még nem vált is össznépi szórakozássá, s az eredmények is cammogósan érkeznek, no meg nemzeti túlsúlyban szintén érmesek vagyunk, az elit számos tanújelét adja a sport iránti elkötelezettségének. A televíziók sportcsatornái is osztódással szaporodnak, van úgy, hogy ugyanazt a meccset akár két adón is nézhetjük, nincs az a jogdíj, amely közpénzből ki nem gazdálkodható.”