Ezres a zsebbe

„Szeretem a munkámat. Akkor is, ha nem fizetik meg. Rengetegen vagyunk így akik az egészségügyben dolgozunk. Ahhoz, hogy fedél legyen a fejünk fölött, a kórházi fizetésem kétszeresével kell rendelkeznem minden hónap ötödikéig, és akkor még nem vettünk egy liter tejet sem. Mégis arra kérlek, ne csúsztass ezrest a fehér köpenyem zsebébe. Ötezrest sem. Tízezrest sem. Főleg akkor ne, ha nem tudok védekezni, mert egy kisbaba van a kezemben, vagy éppen egyik szobából sietek a másikba. Semmiképp ne szoríts a sarokba, nem akarok veled közelharcot vívni. Ne gyere be a szobámba, mintha kérdezni szeretnél valamit. Ne csúsztasd be az ajtóm alatt borítékban. Megmondom, miért. Nem azért, mert olyan piszokul becsületes vagyok. Nem is azért, mert nincs szükségem pénzre. Nem azért, mert egy ezres (ötezres, tízezres) nekem nem számít.

Azért ne adj pénzt, mert így elrontod az egészet!

A te ezresed falat épít közém és a hozzátartozód közé. Pedig éppen azért adtad, hogy neki többet, vagy jobban segítsek. Nem fogok. Nem tudok. Így nem tudok örömmel segíteni. Nem tudok hitelesen segíteni. Mert innen kezdve rossz érzés kísér, ahányszor meglátom őt. 

Mindenkinek annyit és úgy igyekszem adni, amennyire és ahogyan neki szüksége van. Van, akinek fizikai segítségre van szüksége, másnak hosszas beszélgetésre, másnak arra, hogy meghallgassák, és megint másnak arra, hogy békén hagyják. Ez a kettőnk dolga. Hogy ő üzenjen, és fogadjam az üzenetét, és létrejöjjön köztünk a kapcsolat. Ezt rontod el. Közénk állsz. Már nem tudok tisztán rá figyelni. Azt kérdezem magamtól: vajon TE mit vársz  tőlem? Akkor is ezt kérdezem, ha nem akarom. Akkor is, ha sikerült visszaadnom az ezrest. Mert, ha visszaadom, megsértődsz. És még kevésbé bízol bennem. 

Ne állj közénk.

Ha hálás vagy, adj egy képet a kisbabáról. Írd meg e-mailben, hogy örömet okoztam. Küldj egy kis üveg lekvárt, amit tavaly tettetek el. Egy kis darab szappant, amit te készítettél. Egy darabkát a szívedből. Cserében azért a darabkáért, amit én adtam nektek. 

Vagy egyszerűen csak mosolyogj, amikor legközelebb találkozunk!

(Kiegészítés: Nekem ne adj »hálapénzt«. De tegyél meg mindent azért, hogy több legyen a fizetésünk.)”