„Antagonisztikus ellentétek feszülnek közgazdászok és közgazdászok, politikai táborok, valamint a haladó értelmiség és a levidékizett jobboldaliak között. Aki »jobbról« érkezett, s vállalja is konzervatív értékrendjét, az bugris és mucsai paraszt itt »fenn«, szemben a belvárosi, rózsadombi – úgynevezett – elittel. Azzal a pár száz vagy ezres nagyságú csoporttal, amely nem képes beletörődni abba: már nem ő fújja a passzátszelet. Még ha a befolyása most is jelentős és kiterjedt.
Bizonyára megfigyelték már, hogy amikor »jobbos« irányultságú jegybankelnök vezeti az intézményt, egyfolytában célkeresztben tündököl a Magyar Nemzeti Bank. Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond és Matolcsy György – ők, ha leénekelték volna a csillagot az égről, akkor sem értek volna fel a Surányi György és Simor András fémjelezte magasságokig.