„Úgyhogy, talán mondanom sem kell, komoly vállalkozás belefogni a Vastanácsba – viszont aki nem vár könnyed olvasmányt, hanem elfogadja, hogy bizony meg kell dolgozni az élményért, az egy újabb elképesztő miéville-i csodát kap. Abban ugyanis tökéletesen hasonlít ez is a többi könyvére, hogy igen mélyen betekinthetünk a brit író... mondjuk ki, beteg, eszelős és őrült képzeletébe. Újraformált, genetikailag módosított emberek, kaktuszlények és repülő garudák, suttogó cowboyok, groteszk mágia: itt minden torz, minden furcsa, minden beteg, de olyan módon, ahogy a legrosszabb rémálmaidban elképzeled őket. Egy anya testéhez a csecsemő babájának karjait forrasztották, egy férfi és egy ló egybeolvasztásának eredménye egy fordított felsőtestű kentaur, vannak itt vízben élő vogyanojok, húselementálok, fénygólemek, prostituáltakból lett vezérek, és ezzel még mindig csak alig karcoltam meg mindazt a gazdagságot, az ötletek döbbenetes burjánzását, amit a Vastanács jelent. Egy valami viszont közös: ez nem harsány, »jó« világ, itt nincs boldogság, nincs béke, nincs egyensúly, csak halál, betegség, torzió, amit lehetetlen épeszűen tűrni.
Persze azért történet is van, aminek a legfontosabb főszereplője ezúttal is a város, Új-Crobuzon maga. A város, ami haldoklik. Talán még nem olyan látványosan, de hamarosan vége lesz: a lakói ugyanis többé nem érzik jól magukat itt. A polgármester és a hatalom zsarnoksága, az elnyomás, ami a szegényebb réteget érinti, az újraformáltak feszültsége és frusztrációja, a bűnözés és az állandó erőszak mind hozzáad egy-egy réteget ehhez a problémához, ami már olyan jelentős, hogy érezni a forradalom előszelét. Lázadó hangulatú kiadványok, titokban szerveződő csoportok, a hatalom büntetése elől menekülők, és valódi tetteket elkövető, akár erőszakos sejtek: ők segítik Új-Crobuzont az előrelépésben. Ori például nagyon szeretne valamit tenni – de a Renegát Rebellise újságnál egyelőre még csak beszélgetnek, tanokat hirdetnek, előadnak, művelik a népet. Más választása nem lévén, Ori keres valakit, aki cselekedni is akar...”