Haza és hazugság

„2006. szeptember 17-e volt az Ő-day. Akkor és az azt követő napokban értesült az ország népe arról, miket mondott a ­miniszterelnök Őszödön. Az MSZP már szeptember elejére elvesztette tavaszi szavazótáborának közel 40 százalékát.

Az Ő-day után két héttel a Medián adatai szerint ez a tábor már nem csökkent tovább, sőt, picikét növekedett is (23 százalékról 25 százalékra). A Fidesz támogatottsága pedig csökkent. Az MSZP tavaszi négyszázalékos előnyéből a nyár végére 15 százalékos hátrány lett. Az Ő-day után ez nemhogy tovább nőtt volna, hanem lecsökkent nyolc százalékra, majdnem a ­felére. A Fideszre pontosan annyian szavaztak volna szep­tember végén, mint tavasszal. Hajszállal se többen. ­Gyurcsány népszerűségi indexe pontosan ott állt szeptember végén, mint az elején (33). Orbáné nem. Az övé kicsit csökkent (48-ról 45-re). (...)

Gyurcsánynak teljesen igaza volt abban, hogy az a hazugságra alapozott stratégia, amelyet ő beismert, az egész magyar politikai élvonalra jellemző volt, abban is igaza volt, hogy ezzel helyes lenne szakítani, de ehhez kizárólag akkor lett volna hitele, ha lemond az így szerzett hatalomról, és előre hozott választáson immár ahhoz kér bizalmat a pártjától és a választóktól, amit tenni akar. Ha ezt irreálisnak vélte, a hazugságalapú politizálás gyakorlatával való szakítást is annak kellett vélnie.

Bármi történt volna Gyurcsány lemondása és az előre hozott választás után, nem történhetett volna rosszabb annál, mint ami történt, és nem lehetne rosszabb állapotban a „baloldal” és az ország, mint amilyenben van.”