Gordiusz fehér köpenyben

„Lehet, hogy az OEP amúgy meglehetősen költséges szétdarabolása annak az előjele, hogy a kormány még a 2018-as választások előtt több pénzt akar juttatni az egészségügynek a növekedésnek indult nemzeti jövedelemből? Ha igen, annak igazán itt az ideje, hiszen Magyarországon az egészségügyi kiadásokra fordított összeg arányát tekintve jócskán elmarad a visegrádi országok átlagától is. Halaszthatatlan az egészségügyi dolgozók béremelése, az alapellátás átszervezése, a kórházak szerepének újragondolása. 

Meggyőződésem, hogy az utóbbi során meg lehetne találni az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) üresen álló épületének újra egészségügyi célokra való hasznosítását is. Hadd tolmácsoljak egy idős, kiváló szakembertől, dr. Kertai Páltól hallott javaslatot. A Lipótmezőn kellene berendezni az Alzheimer-kórosok országos gyógyítási és gondozási központját, vagyis elsősorban neurológiai profillal kellene feltámasztani a más célokra alkalmatlan, így eladhatatlan, nagy múltú épületegyüttest. Tekintettel arra, hogy az Alzheimer-kór az átlagos életkor emelkedésével lassan népbetegséggé válik, és már ma kétszázezren szenvednek ebben a betegségben Magyarországon, a betegek száma pedig az előrejelzések szerint húsz év alatt megduplázódik, ezen a területen is lépni kell. 

Mindez csak néhány szál a gordiuszi csomóból, mely fehér köpenybe burkoltan jelenik meg előttünk, és amellyel akárhány eddigi reform vallott is kudarcot, mégiscsak kezdenünk kell valamit.”