Állj vagy röhögök – Andrások, ha tévednek

„Még bennünket, öreg harcosokat is lenyűgöz, milyen gyorsan alakít ki közös platformot Schiffer »a lehet más, de józan ész nem kell hozzá« András, Stumpf »elhagytam Simicskát, most már független vagyok« András és a Fidelitas önállóan ugyan nem jegyzett, de kormány kabaré-tréfamestereként tökéletesen helytálló triumvirátusa. (…)

Németh Szilárd nem tud kódolni – egy jóindulatú olvasatban legalábbis. Haragja és értelmetlen kivonulási gesztusa okkal fakaszt kárörvendő mosolyt a lankadó reményű ellenzéki szavazók ajkán. Ritkán látható pillanat, amikor nyílt politikai vitában egy, éppen a magabiztosan előadott sületlenségeiről elhíresült politikus menekül ki a stúdióból.

Az Andrások még csak implikálják, de a Gyurcsány seggébe bújó bátor Eörsi Mátyás ki is mondja. Szigetvári provokált. Ejnye, na, milyen csúnya dolog ez már. Provokálni a katatón robotot, aki ugyanazt hajtogatja, legyen a kérdés bármi. Provokálni ahelyett, hogy az ész és értelem fennkölt aufklérizmusával győznénk le a Gólemet?

Eörsi és hitsorsosai minden bizonnyal nem nézték végig a műsort, de bizonyosan nem látták Indiana Jones-t a Frigyláda fosztogatóiban. Mert ha látták volna, bizonyosan emlékeznének arra a jelenetre, amikor több tucatnyi arab (migráns?) által körbefogott Indy egy adott ponton előrántja pisztolyát és nemes egyszerűséggel lelövi a handzsárját vérszomjas tekintettel forgató ellenfelét.

Így tett Szigetvári is. Rezsi Szilárd forgatta gülü szemét és a gyaurokat (bocsánat: a migránsokat és előretolt helyőrségüket, azaz a magyar demokratákat) kárörvendően megsemmisíteni hivatott habonyi érveit – aztán egyszer csak elcsodálkozott, amikor Szigetvári elővette a retorikai stukkert.

A káröröm nem szép dolog persze, de ki mondta, hogy a politika szép?”