Alapjövedelem helyett legyen inkább alap a jövedelem!

„A 2002-es választási kampányban azzal tudott sikert elérni az MSZP, hogy irdatlan ígérgetésekbe kezdett a bérpolitika terén. Ennél már csak az volt a nagyobb hiba, hogy az ígéreteit be is váltotta (2006-ban megpróbálták azt is, milyen az, mikor nem váltják be, annak sem lett túl nagy sikere, csak azt nem a gazdaság, hanem a közvélemény fogadta rosszul). A bérpolitika tematizálását már idén is elkezdték (érthetetlen módon két évvel a választási kampány előtt), ezt azonban a kormánypártok úgy tűnik, hogy eddig sikeresen kivédik, mivel ugyan nem egyöntetűen a közszférában, de célzottan több szektorban is béremelés fog bekövetkezni (egészségügy, oktatás, rendvédelem), a munkanélküliség csökkenése is bérnövekedő hatással járhat, valamint az SZJA-csökkentés is egy ebbe az irányba való lépésnek tekinthető.

Ezt tehát nem tudják zászlójukra tűzni 2018-ban, azonban abból nem szeretnének engedni, hogy baloldaliságukat azzal bizonygassák, hogy több pénzt ígérnek a népnek. Hogy mégis mennyi lenne ez az összeg, az Szabó Tímea szájából már elhangzott. Kétezer milliárd. Óriási ötlet, lefordítom: »Mi azért fogunk jobban kormányozni, mert rengeteg pénzt adunk az embereknek«. Ismerős ez a hozzáállás, olvastam már egy másik párt programjában is. Mert itt nem arról van szó, hogy szociális alapon segítenének rászorulókat, sőt, pont hogy a redisztribúció teljes felforgatása van tervbe véve, ALANYI JOGON járna embereknek pénz. Hogy mi értelme van ennek, én azt nem tudom, az én értelmezésemben a rendszerváltásnak pont az volt a lényege, hogy a közvélekedésből eltűnjön az az attitűd, hogy: »Nekem ez jár«. De úgy látszik, a kádári nosztalgia nagyon megy mostanában.”