Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Az elmúlt években népszerű trenddé váltak a fiatal felnőtteket (young adult) megcélzó posztapokaliptikus, természetfeletti világokat bemutató, többnyire regények alapján készülő filmek és sorozatok.
„Amikor elindult, semmit sem tudtam a sorozatról, így igazán nem tudtam, hogy mire számíthatok. Ami elsőként megfogott, az a hihetetlenül szép látványvilág: ez nagyban köszönhető annak, hogy a sorozatot Új-Zélandon forgatták. A CGI jelenetek tévésorozathoz mérten elfogadhatóak lettek, és minden fajnak igazán szép kosztümöket készítettek.
Mivel nagyon kedvelem mind a posztapokaliptikus, mind a természetfeletti témákat, így az első rész után úgy döntöttem, maradok, és nem is csalódtam. Annyira. Még javában tartott a sorozat, mikor sikerült elolvasnom a regényeket, így érdekes volt összehasonlítani a kettőt. A sorozat és a könyv cselekményét összevetve azonnal látszik, hogy a sorozatot jelentősen átírták a könyvhöz képest. A könyv cselekménye kevésbé szerteágazó, szinte csak a fiatalok küldetésére koncentrál, így mindenképpen izgalmasabbá kellett tenni a tévés cselekményt, új szereplőkkel vagy épp az események kisebb-nagyobb átalakításával. Aki kényes ezekre változtatásokra, lehet, hogy ezeken a néhol kulcsfontosságú eltéréseken sokat fog dühöngeni, ugyanis több szereplő sorsát is megváltoztatták a könyves eredetihez képest. A régi világból néha megmutatnak egy-egy apróságot (roncs kocsi, romváros stb.), de a történetben nem magyaráznak el részletesebben semmit (pl. miért fontos a Shannara-ház), a világot árnyalni hivatott, időnként odavetett megjegyzések sok esetben elég leegyszerűsítettre, »fogadd el, hogy így van« szintűre sikerültek.”