Mi vár ránk az amerikai választások után?
Még egy éjszaka, és véget ér az utóbbi idők legfontosabb választása Amerikában. De mi vár rájuk és a nagyvilágra holnaptól?
Ez a véleményterrorizmus a mindennapi gyakorlatban.
Igen ütős hír jelent meg hétfőn a nemzetközi sajtóban. Szóval nem, nem az Alfahíren vagy a Meteonon. És még csak nem is a Fox News hozta. Az írással az egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb gazdasági médium, a CNBC oldalán találkoztam. <> Hellyel-közzel már hazai oldalakon is felbukkant, de a nagyobb portáljaink úgy tűnik, nem találták elég érdekesnek. Pedig az.
Kiderült ugyanis, hogy a Facebook direkt fogta vissza rendszeresen a hírfolyamból a konzervatív, republikánus, jobboldali forrásokból származó híreket, miközben szándékosan a menő témák közé rakta az olyanokat, mint a Charlie Hebdo vagy a Fekete Életek Számítanak mozgalom. Például az utóbbiról szóló megjelenések maguktól kifejezetten alacsony kattintási-olvasottsági számokat hoztak, de mesterségesen beemelték őket a „Trending” hírek közé. (Ez a funkció Magyarországon nem elérhető, Amerikában viszont igen komoly hatása van a médiafogyasztásra.)
A deklaráltan liberális, Clinton- és migráns-párti Facebook számára tehát EZT jelenti a véleményszabadság: szabadon mondhatjuk meg, miket olvassál, hiszen nálunk van a „könyvtár kulcsa”. És ami nem tetszik nekünk, azt ne olvasd.
Ez már önmagában is igencsak megkérdőjelezi a sajtó- és véleményszabadság melletti valós elkötelezettséget, különösen egy olyan szereplőnél, amely nem tartalom-előállító, pusztán semleges közvetítőként definiálja magát. (S minden esetben ezzel is védekezik, bújik ki minden felelősség alól.)
Még jobban mutatja a Facebook (és Mark Zuckerberg) valódi arcát egy mindössze 3 héttel korábban megjelent írás, amely rögtön a lassan minden, magára valamit is adó liberális értelmiségi számára legalább naponta egyszeri obligát anti-Trump tirádával nyit, majd a vége felé egyértelműen feltárja a Facebook-vezér beállítottságát, még csak palástolni sem próbált törekvéseit.
A jó Zuck is minden rosszat elmond Trumpról, persze neve említése nélkül, de 100%-osan egyértelműen és felismerhetően (persze még túlozva, kifejezetten hazugságokkal is megpakolva); majd közli a bülbülszavú bölcs, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjünk szállni. Hozzátéve „mellékesen”, hogy ez a szembeszállás az ő közösségüknek kifejezetten feladata. Mi ez, ha nem a legegyértelműbb kortesbeszéd...
Tehát a deklaráltan liberális, Clinton- és migráns-párti Facebook számára EZT is jelenti a véleményszabadság: szabadon szabjuk meg az emberek számára, mit gondoljanak, mi a helyes. És mivel az eszközeink is megvannak arra, hogy irányítsuk az emberek gondolkodását, és arra is, hogy mindezt végig tagadva, végtelenül cinikus sunyisággal tegyük, a céljainkat el is érjük.
Amikor ezt látja egy, a véleményszabadságban valóban hívő, a véleményterrorizmust mélyen elítélő, a szó klasszikus értelmében liberális, gondolkodni tudó ember, akkor hajlamos egyre inkább „trumpistává” válni. (Lehet tehát, hogy ez a véleményterrorizmus, a szűnni nem akaró Trump-ellenes retorika még a végén kontraproduktív lesz a derék szendvicskenegető-lábmosó véleményformálók számára?)
Mindenesetre, ha Trump az, aki megállíthatja a nem csak az európai civilizációra, de épp a hagyományos, valódi liberális értékekre nézve (is) veszélyes Martin Schulzokat, Ferenc pápákat, Mark Zuckerbergeket (és még lehetne sorolni néhány nevet, köztük persze kedvenc magyar-amerikai „üzletemberünkét” is), akkor legyen Trump, a krampusz! Mert valakinek magát az ördögöt, az elnyomó, modernkori fasizmust, a „libernácizmust” jó lenne megállítania.