„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Véleményem szerint a Jobbiknak annyi esélye van a néppártosodásra, mint Szálasi Ferencnek volt a népbíróság előtt.
„Véleményem szerint a Jobbiknak annyi esélye van a néppártosodásra, mint Szálasi Ferencnek volt a népbíróság előtt. Van rá példa, hogy egy rétegpárt vagy egy bizonyos ügyre szerveződött párt terjeszkedni szeretne, és szélesebb tömeg megnyerésére törekszik. Ez általában a lakosság nagy része által szimpatikusnak tartott pártoknak sikerül, ha a feladat, amely köré szerveződtek, idővel nagy népszerűségre tesz szert, a párt pedig bővíti érdeklődési körét.
A Jobbik radikális pártnak hívja magát. Ezt az önmegjelölést bizonyos kérdésekben akár el is fogadhatjuk, de a választók tisztában vannak a jelző mögé rejtett valósággal. A Jobbik egy antiszemita, cigányellenes, rasszista, hungarista képződmény erőszakos csoportokkal telített holdudvarral. A különböző »gárdák«, az SA-éra emlékeztető szavak és tettek szétválaszthatatlanul rátapadnak a Jobbikra. Vona Gábor nagyra értékelte a különböző egyenruhás seregek jelentőségét, és a mai napig is fontosnak tartja a velük való szoros együttműködést.
Rejtély, hogy a hungarista maszlagot nemzeti üggyé emelni kívánó Vona miért gondolja, hogy a választók a Novák–Apáti–Szávay triónál kevésbé tartják radikálisnak és elfogadhatatlannak a televízió 2006-os ostromát vezénylő Toroczkai Lászlót, akit Vona felkért, hogy induljon az alelnöki posztért, vagy Vona másik kebelbarátját, Tyirityán Zsoltot, aki egy izraeliekkel való esetleges konfliktus kapcsán azt kérdezte, hogy »bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót«? Ez vajon nem Vona Gábor hangja? Hiszen a marionettek a gazda hangján beszélnek.
Amit a Jobbik elnöke a néppártosodás akadályának tart, az maga a párt szellemisége, erőssége, az tartja össze a szavazóit. Ha a párt kérlelhetetlen rasszizmusa, antiszemitizmusa, cigánygyűlölete valami csoda folytán eltűnne, a párt a választói felének búcsút mondhatna. Amikor Kulcsár Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője leköpte a magyar holokauszt áldozataira emlékeztető fémcipőt a Duna partján, vagy azt mondta, »van rá esély, hogy valamelyik biboldó-bérenc frakció kezdeményezni fogja, hogy felállva emlékezzen a Ház a kamukauszt állítólagos áldozataira«, akkor nem egy a tisztességtől és valóságtól elrugaszkodott ember egyéni akcióját láttuk, hanem a párt valóságos és nem is nagyon titkolt szelleme nyilatkozott meg. A fent sorolt tulajdonságok nélkül nincs Jobbik.”