A tanulatlan Orbán Viktor

„Most mindenesetre egy számomra eleddig ismeretlen libertariánus gondolkodó írt nagy lélegzetű publicisztikát arról – a Mandiner vélemény-újrahasznosítható hasábjában találkoztam vele –, hogy szerencsétlen Orbán Viktor nincs tisztában a közgazdaságtan legalapvetőbb alapelveivel. Bezzeg ha olvasná Henry Hazlitt műveit – derül ki tehát Táborszki Bálint, a Rebirth of a Theocracy angol nyelvű anarcho-kapitalista regény szerzője mélyenszántó szövegéből –, nem épült volna meg az a rohadt kisvasút a Váli-völgyben.

Ami engem illet, majdhogynem akkora rajongója vagyok a kisvasutaknak, mint a vízeséseknek – hiába, a pszichológia napjainkban is korszerűnek mondható felismerései szerint a gyermekkori élmények irdatlanul sokat számítanak mindhalálig –, ezt a felcsúti–alcsúti járatot azonban mégsem szeretem. Látatlanban sem. Nem is azért, mert kedvenc borvidékeim egyike – miszerint Etyek – egyelőre kimaradt belőle, és hosszú távon sem igazán szeretne benne lenni, meg nem is azért, mert kétségkívül randa az a luxusvagon, amit jó előre megmutattak a póroknak a médiákok. A mértékletesség és az ésszerűség elborzasztó hiánya az, ami zavar. Olyan ez, mint egy fordított Tanú. Míg Bástya elvtárs mellé senkit sem szabadott volna beengedni az uszodába, addig erre a 6 kilométeres szakaszra néhány hét múlva már senki sem fog jegyeket váltani. Bástya elvtárs egyedül utazhat, ha ráér, és szottyan a kedve. Hacsak nem ültetnek fel Mészáros Lőrinc-alkalmazottakat a szerelvényekre munkaköri kötelezettségileg.”