Ami a fantasy-irodalmat illeti, mondhatni, megközelítőleg rendben lennénk, ha nem lett volna a nagy rendszerváltás utáni felfordulás.
„Roger Zelazny talán még nagyobb tragédia, pedig neki bőven jelent meg könyve magyarul. De aki olvasta az Amber hercegei-t és az Avalon ágyúi-t, és azt mondta, hogy nem kér ebből többet… hát nem is értem. Az Amber-ciklus messze az egyik legmozgalmasabb, legmeghökkentőbb fantasy lőfegyverekkel, virtuális térrel, tér-időutazással, huszadik századdal, robotkígyókkal, tarotkártyákkal, meg minden franccal, ami nélkül szerintem A Setét Torony se létezhetne, de hát két rém béna borítójú, vécépapír-minőségű kötet után senki nem vállalta tovább itthon.
Valamicskét több kötettel fulladt ki nálunk a fantasy-irodalom egyik legnagyobb mestere, Michael Moorcock – ráadásul jó fordításban, igényes kötetekben is volt egy jobb menete hat kötet erejéig. De hát hiába jött ki tőle féltucatnyi, tucatnyi könyv, ha az életműve legalább hattucatnyi megkerülhetetlen klasszikus – még legismertebb sorozata, az Elric is elakadt két kötetnél nálunk (különféle kiadásokban is legalább 7-10 kötetről van szó pedig).
Szóval látható azért valami mintázat – valamikor ezek a szerzők belekerültek a nagy fantasy-tócsába a kilencvenes évek elején, egy nagy, híg massza részeként, és szép lassan elmentünk mellettük – arra senki sem figyelt, hogy az igazi klasszikusokat, megrendítő szépségű, vagy éppen döbbenetesen eredeti írásokat méltó kiadásban, hosszú távú életmű-építéssel hozzák be hozzánk. És talán ma már emiatt nincs is értelme se folytatni, se újrakezdeni – ciki, ahogy Jack Vance Haldokló Föld-ciklusának negyedik kötete a többitől kiadóilag és időben is távol jelent meg nagy végre, ahogy Burroughs Mars-ciklusának hatodik kötete is csak úgy, korábbi részek újrakiadásai nélkül betoccsan új borítóval – de hát mit lehet tenni?”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Az ügyvéd szerint az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország nem tudta felmérni, pontosan milyen szervezethez csatlakozik. Tudósításunk.
