Gyurcsány, az őszödi punk

„Gyurcsány tehát most ismét úgy punkoskodik az őszödi beszéd emlegetésével, szerinte szellemes feldolgozásával, hogy nem gondolja végig: valóban saját önképe és krédója erősítésének szándékával – avagy a DK mint Őszöd igazságának a pártja – egy olyan témát emel fel, és helyez be az alacsony nézettségű MTVA-híradótól a jelentősebb RTL Híradón át az Index címlapra, amelynek emlékétől a baloldal csak úgy tudott megszabadulni, hogy az Orbán-rezsim politika erkölcsi és kormányzati teljesítménye egy válságtörténetté lett, és nem Őszöd már a fő kérdés.

S emellett Őszöd árnyéka olyan hosszúra is nyúlt, hogy az alól az akkor aktív szocialisták közül is csak kevesen tudtak kimászni. Gyurcsány mégis Őszödre és 2006 őszére emlékezik és emlékeztet, a baloldal rendszerváltás utáni legtöbb és legnegatívabb következménnyel járó »jelenségére«. Nem csak ettől a destruktív politikai emlékezettől punkos attitűd a hozzáállása, hanem annak tévhite miatt is, hogy Őszöd másként keretezésére van még mód, hogy lehetséges más interpretációja (azaz a struktúrát ledöntése) A »bevett struktúrák« tartalmára fentebb már utaltunk, és ha valamiről nem különösebben változik meg majd a közvélekedés, az az őszödi beszéd lesz – s ez még akkor is így lenne, ha az összes posztdemokratikuschartás gyurcsányista erről írna egy jó darabig. Egyúttal pont azért.

A közéleti sorsa a beszédnek kiszivárogtatásakor eldőlt, a többi a politológusokra, meg esetleg az analitikus filozófusokra tartozik. Gyurcsány azonban punk módjára neki megy a keretnek, »büszkesége a beszéd”, igazságbeszédezik – mintha egy politikus igazának kizárólagos mércéje (ön)hite, az azóta történtek vagy egy Nádas Péter »elemzés« lenne – nem kíméli korábbi pártját sem. Akár olyan eszközökkel és vádakkal is élnek a felek, amelyek indokát csak ők (és köreik) értik, a nyilvánosság pedig csak sejti.”