Nosztalgiadiszkó

„Jó, tudom, az időről időre elhatalmasodó nagyzolás adottság, nagyjából ugyanúgy hozzátartozik a kisállami léthez, mint az aprócska topmenedzserhez az Audi Q7-es. (Elvileg természetesen lehetne egészen máshogy is. Európában az emberek speciel­ a miniállamokban élnek legjobban, Monaco, Andorra, Liechtenstein politikai elitjének ugyanis eleve esélye sem volt arra, hogy nagyzolási hóbortjukban eltivornyázzák a nép pénzét.) Szóval hazánkban megalománia van, volt, lesz, most éppen ez a korszellem. Súlyosan korszerűtlen mentalitás.

Az uralkodó réteg csalhatatlan érzékkel találja meg a pultra kirakott, leárazott, ósdi cuccot. Vegyünk vagyonokért gigantikus őskori orosz atomerőművet, amikor Európa a megújulókban utazik, vegyünk gigantikus hipermarketet, közérthálózatot, amikor éppen jön fel az online kereskedelem, legyünk világméretű futballnagyhatalom, olimpiaország, miközben az egyik közröhej, és mindkettő vérciki az állandó korrupciós ügyek miatt, építsünk úttörővasutat, tömjünk ki pénzzel kiöregedett rocksztárokat, csiricsáré operát, Demjén Rózsit, Ákost, álnépi giccsben utazó Mága Zoltánt.

Röviden: legyen minden olyan, mint ahogy a gyermek Orbán Viktor egykor láthatta. A krumplis tészta krumplis tészta, az ország pedig egyetlen óriási, grandiózus, gigantikus, posztkommunista nosztalgiadiszkó.”