Szegények

„Sokkal érdekesebb kérdés az, amely a szegénység okaira vonatkozik. Szegények pedig vannak; hogyan lehetségesek? A haladó libsizmus – marxista gyökereinek megfelelően – erre is készen áll a válasszal, megítélésük szerint a szegénység a gonosz »hatalom« akaratának és a »kizsákmányolásnak« a  következménye. Szerintük egyébkén a hatalom amúgy is, természet szerint, csak gonosz lehet, kivéve ha ők gyakorolják. Hogy ez a hatalom miért akarja, hogy legyenek szegények az rejtély, hiszen neki is könnyebb dolga lenne csupa gazdag és elégedett emberrel.

Mivel az ember szerintük csak társadalmi droid, önálló, szabad akarat és döntési lehetőség nélkül, ezért a szegénység, az underclass  »újratermeli« önmagát mondják és így a szegények gyerekei is szükségszerűen szegények lesznek. Társadalmi okokból természetesen. Nem figyelnek fel arra a szembeötlő tényre, hogy az emberiség évezredes történelme során számtalan államformát, társadalmi berendezkedést kipróbált már, ám mindegyikben voltak szegények – többen vagy kevesebben. Vajon nem képzelhető el, hogy az embereknek a táradalomban elfoglalt helye – többek között – saját döntéseiknek, vonzódásaiknak a következménye? Hogy a kukában talált piás-üvegek és cigarettásdobozok nem a hatalom gonosz ármányából, hanem a bevásárlókosárból kerültek oda?

HOGY AZ ÉN SZABAD DÖNTÉSEM KÉRDÉSE MIT VÁSÁROLOK A KÉTSÉGTELENÜL KEVÉS PÉNZEMBŐL: BORT VAGY FUSZEKLIT A GYEREKNEK?

Fogalmaink között évszázadok óta szerepel a tisztes szegénység, ami nagyon nem azonos az underclass fogalmával. Mintha kezdenénk elfelejteni. Ezt azokra a emberekre használták, akik méltósággal viselték szegénységüket, de nem törődtek bele abba és szorgalommal, takarékos beosztással próbáltak változtatni rajta. A közösség normális tagjai számára nyilvánvaló, hogy az ilyen embereken segíteni kell. Nem csak keresztényi szeretetből, hanem józan társadalmi önérdekből is, hogy nagyobb hasznára lehessenek a közösségnek.

A szegénység tulajdonképpen tartalmatlan fogalmát természetesen lehet politikai bunkóként forgatni, bizonygatva, hogy mi majd megszüntetjük és felépítjük az ideális társadalmat, mint Timike anno Afganisztánban, ahol azóta is általános a boldogság. Mi pontosan tudhatjuk, tapasztalatból, hogy az igazságos társadalom létesítésének kísérlete sajátos eredményekhez szokott vezetni, méghozzá ahhoz, hogy mindenki egyenlően és ténylegesen szegény lesz. Már akit a létrehozás fáradságos munkája során nem csaptak agyon. Csak remélni tudjuk, hogy az igazságos, szegénység nélküli társadalom felépítésére errefelé nem lesz módjuk újfent kísérletet tenni.”