„Az előzmények szerint nem csak Kiss László akart bocsánatot kérni, de Takáts Zsuzsanna is szerette volna ezt a találkozót, mégpedig azért, hogy a szembenézés által le tudja zárni magában a történteket. Eddig érthető, de mi szükség volt arra, hogy a találkozó a nyilvánosság előtt történjen? Az embereket meg kell nyugtatni, »nem kell ebből további hisztériát csinálni« – Takáts Zsuzsa szándékai e téren sajátosan egybevágtak Kiss Lászlóéval. Ezt is meg kell értenünk. Ahogy Balogh »Vakkomondor« József élettársa, Sánta Terézia esetében is próbáltam – többnyire hasztalan – elmagyarázni: ha az áldozat megbocsátása a nők elleni erőszak szempontjából nem is szerencsés üzenet, akkor sem terhelhetjük az ügyet, illetve a küzdés felelősségét egyes, a médiában ismertté váló áldozatokra. Nem várhatjuk el tőlük, hogy megfeleljenek bármiféle »ideális« áldozati viselkedésnek, netán egyenesen ikonná váljanak, mozgósítsanak más áldozatokat és bekapcsolódjanak az erőszak elleni küzdelembe.
Akármi is van mögötte, ha Takátsnak megkönnyebbülést hozott, hogy elfogadta a bocsánatkérés e formáját, akkor ezt tiszteletben kell tartani, hiszen joga van a saját egyéni ügyére és nem egy társadalmi problémára reagálni úgy, ahogy ő jónak látja – akkor is, ha ez kifogja a szelet azok vitorlájából, akik a rendszerszintű erőszak megnyilvánulását látták meg az esetében, sőt akkor is, ha ezzel csalódást okoz azoknak az áldozatoknak, akik épp a meg nem bocsátásából merítettek erőt.”