Jó, hogy európai demokrata helyett európai magyar demokratának is nevezhetem magam.
Jó, hogy Európában viszonylag szabadon tud mozogni ember és áru, noha mostanság nem ritkán visszaélnek mindezzel.
Jó, hogy a határon túli magyarsággal egyre könnyebb a kapcsolattartás, azonban kulturális autonómiájuk, és az általuk lakott területek fejlesztése jellemzően „nagyon nem az igazi”.
Jó, hogy az emberi jogokra sok szem figyel a közös európai hazában, ám gyakran túlteljesítéssel találkozhatunk.
Jó, hogy kapunk fejlesztési pénzeket, bár „piac” mivoltunk miatt nem kevesen ezt természetes ellentételezésnek is érezhetik, miközben egyáltalán nem mindig sáfárkodunk kiválóan e summákkal.
Jó, hogy együtt vagyunk az unióban keletiek, nyugatiak, északiak, déliek, de baj, hogy még mindig nem igazán ismerjük és értjük egymást.
Jó, hogy van Európai Unió, igaz, olykor a legkisebb rossznak tűnik, és amúgy sem ártana rendesen megreformálni a működését.