A Jobbik 2006-ig egy súlytalan, egyszázalékos párt volt. Két, a Jobbik szempontjából meghatározó dolog történt azonban 2006 őszén. Az egyik az állami televízió épületének ostroma és elfoglalása által elindított láncreakció, a másik, hogy Vona Gábor került az elnöki székbe. A 2006-2010 közötti időszakban a Jobbik megtizenhétszerezte (!) az erejét, és bekerült a parlamentbe. Azóta gyakorlatilag egy helyben topog. Ebből a szempontból éppen ideje volt végre valami újabb gyökeres fordulatnak. Úgy látom, hogy az elnöknek nincs alternatívája, az alelnököknek viszont van, lesz vagy húsz aspiráns. Jogi értelemben az elnök tulajdonképpen megválaszthatja, hogy kikkel szeretne együtt dolgozni, és kikkel nem. Nem én szavaztam meg ezt a szabályt, de úgy tudom, egyhangúlag lett elfogadva.
Szeretném emlékeztetni azokat az alelnököket, akik most nem akarnak önként lemondani a pozíciójukról, hogy amikor a jelenkori nemzeti radikális oldal alapítóiként 2008-ban újra leültünk egymással tárgyalni a 2010-es választásokról, én önként vonultam a háttérbe – látva, hogy vannak, akik tartanak tőlem - saját elhatározásomból nem akartam parlamenti képviselő lenni, így a vármegyéseket az új Országgyűlésben Zagyva György Gyula képviselte. A célom az egység megőrzése volt, ezért a nemzet ügye iránti alázatból vonultam hátra, és nem léptem be a pártba sem. 2013-ban a saját erőmből, független jelöltként 71,5 százalékkal győztem le a másfél évtizede regnáló fideszes polgármestert legszebb gyermekkori élményeim helyszínén, Ásotthalmon, pedig az összes többi jelölt összefogott ellenem. Az egy évvel későbbi választásokkor Szabó Gábor pártigazgató kifejezett kérésére indultam újra immáron a Jobbik színeiben (ha már úgyis a Jobbik megyei listavezetője voltam 2014-ben), s lettem a Jobbik eddigi történetének egyetlen 100 százalékos eredményt hozó jelöltje. Ásotthalom polgármestereként az életem legnehezebb 2,5 éve van a hátam mögött. Mostanra végre újra rend van Ásotthalmon, a kifosztott, csődbe vitt önkormányzat újra stabil lábakon áll, ma már nem vonul több ezer migráns az utcáinkon, gyakorlatilag megszűnt a bűnözés, és éppen elkezdtem élvezni a polgármesteri munkámat, mert látom fáradozásaim eredményeit, most kezdődik az igazi építkezés, jönnek a fejlesztések. A hatalmas területen elnyúló, általam a rajongásig szeretett Ásotthalom olyan, mint egy kicsi ország, és itt az emberek által – szimpatizáljanak bármilyen párttal - támogatva, értük dolgozva alkothatok, teremthetek. Eszem ágában sincs ezt egy parlamenti ellenzéki gombnyomogatásra cserélni, és nem hiányzik az életembe a mocskos pártpolitika sem. Nagyon jó helyen vagyok, imádom azt csinálni, amit most csinálok. Eddig sem hagytam cserben a közösségemet, Ásotthalom négyezer lakóját sem fogom elhagyni.