Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Érdektelen, hogy hányan nézik, ha csak a Fidesz-frakció, az se számít – már most ömlik ide megemelt tarifával az állami reklám, aki csak közelébe tud majd kerülni a csatornának, megtömheti a zsebét.
„Be kell látnunk, hogy ez a minden sarkában kificamodott üzletnek látszó vállalkozás a résztvevők számára busás haszonnal kecsegtet. Érdektelen, hogy hányan nézik, ha csak a Fidesz-frakció, az se számít – már most ömlik ide megemelt tarifával az állami reklám, aki csak közelébe tud majd kerülni a csatornának, megtömheti a zsebét. A tulaj úgy fizeti vissza a hitelt, mint a pinty, és a hátsó szobákban már azon dolgoznak, hogy Vivient sok közönségcsalogató műsorral segítsék. Esztrádtévé lesz ez, olyan, mint a hírműsorai, sok-sok csilivili, drágán beszerzett adással, székhez ragasztó sorozattal. A többség észre sem fogja venni, hogy két szórakoztató produkció között szórakoztatóan tájékoztatják.
Az egész olyan, mint amikor a kísérleti békát árammal ingerlik, hogy bemutassák idegműködését, de azt, hogy neki erről mi a véleménye, nem kérdezi senki. Vivien és csapata lenézi finnyásságunkat, az úgynevezett esztétikai, minőségi vagy közéleti megközelítést, amely szerintük nem más, mint egy szűkülő kisebbség ízlésterrorja. A nép művelése más síkon zajlik, ahogy az informálása is. Vivien tömegigény. Szép lassan mindenki hozzászokik ahhoz, hogy az emberek hétköznapjai lesznek a fókuszban. És szórakozni fog rajta, de nagyon.”