„Michael Huemer szemléletes példával mutatta be azt, hogy az adószedés miért rablás. Tegyük fel, egy bűnbanda garázdálkodik a szomszédságunkban, én pedig megelégelem a bűnözést, felbérelek néhány erőteljes kopaszt a közeli választási irodából, összeszedetem velük az összes bűnözőt és bezárom őket a pincémbe. Majd becsöngetek a szomszédomhoz és azt követelem, fizesse ki a kopaszokat, vagy őt is bezárom a pincémbe, a bűnözők közé. Mivel bár talán a szomszéd is szerette volna a bűnözés végét, nem egyezett bele önként a kopaszok felbérlésébe, így az ilyesfajta adó kirovása és behajtása rablás.
Az állam létét támogató személyeknek semmi problémájuk nincs az ilyen rablással, vagy azzal, hogy az állam nevében zsoldosok bezárják vagy meggyilkolják azokat, akik szeretnék saját és környékük védelmét önkéntes, piaci alapon megoldani. Épp ezért az a kérdés, hogyan szorítaná vissza a szabad társadalom a bűnözést, egy teljesen hamis előfeltételezésen nyugszik, mégpedig azon, hogy az állam visszaszorítja azt. Igazából az állam intézménye, mely az előző évszázadban 262 millió saját alattvalóját gyilkolta meg, a bűnözés rendszerezett, szisztematikus csatornája, melyen keresztül egy maffiaréteg legálisan képes kizsákmányolni, elnyomni és uralni áldozatát. A bizonyítási kényszer teljes mértékben annak a vállán nyugszik, aki az államot támogatja, mivel az állam maga a bűnözés.