Törőcsik Mariról és Kárász Róbertről

„Kárász Róbert nyolc éven keresztül dolgozott a civilizációrombolás TV2 néven ismert telephelyén. Nem állt ki a kulturális minimum mellett, amikor az esti műsorsávban Hajdú Péter fogyatékosokkal mosóport értékesített, nem zavarta, hogy a csatorna Berki Krisztiánt országos hőssé avatta, nem emelte fel a szavát, amikor a Tényekből horrorhíradó lett, és nem úgy tűnt, mintha zavarná, hogy a csatorna egyik leghitványabb produkciójának ő az arca és a műsorvezetője. Távozása után édes-bús nosztalgiával emlékszik vissza arra a Mokkára, amellyel kapcsolatban egyedül a szégyen érzete volna indokolt.

Törőcsik Mari egy teljes életet áldozott a magyar kultúra oltárán. Törőcsik Mari minden, ami nem Kárász Róbert, Kárász Róbert pedig semmi, ami Törőcsik Mari. Ehhez képest a magyar színjátszás legnagyobb korszakának utolsó élő képviselője azzal sokkol engem és a közvéleményt, hogy magánál Andy Vajnánál fog lobbizni azért, hogy Kárász Róbert a helyén maradhasson. Törőcsik Mari úgy érzi, hogy Kárász Róbert kirúgása a TV2-től épp olyan, minta őt távolították volna el méltatlan körülmények közt a Nemzeti Színházból.

A párhuzam pedig helytálló: Kárász Róbert kétségtelenül úgy viszonyul Törőcsik Marihoz, ahogy a TV2 a Nemzeti Színházhoz. Értem én, hogy méltatlan az, ha egy bűnszövetkezet feje nyolc évnyi hűséges szolgálat után elbocsátja az egyik emberét, hogy másikat ültessen a helyére - de mi köze ennek a kultúrához, mi köze ennek a Nemzeti Színházhoz, és mi köze ennek Törőcsik Marihoz? A TV2-n 1997-es indulása óta zajló ízlésbűnözés nem a magyar kultúra részeként, épp ellenkezőleg: a lerombolt és felégetett magyar kultúra romjai közt játszódott. Kárász, Havas vagy Tvrtko - megannyi felcserélhető végrehajtó, akik épp attól alkalmasak, hogy újságíróként és értelmiségiként egyaránt bukottak. Törőcsik Mari velük szemben egyedülálló nemzeti kincs, akit - lobbizzon bárkiért is bárkinél - meg kell köszönni Thalia istenasszonynak, mert ritka adomány.”