„Az 1960-as évek óta beszélhetünk feminista teológiáról. Hogyan alakult ki és milyen elveket fogalmazott meg?
Párhuzamosan indult el Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, jelen van Afrikában és Ázsiában is, de a hetvenes években Latin-Amerikából is kinőtt egy ága, a feminista felszabadítás teológia. A szekuláris nőmozgalmakból, illetve a II. Vatikáni Zsinatot (1962–65) követő megújulási mozgalmakból építkezik, mely szerint az egyház nemcsak a hierarchiából áll, hanem Isten népéből, és ebbe beletartoznak a laikusok és a nők is. A feminista teológia azt a közeget vizsgálja, amelyben létrejött, és mindig az adott helyzetre próbál meg válaszokat találni. Ez az új típusú teológia nem fogadja el azt az állítást, mely szerint az igazság egy és örök, amit nem írhat felül az ember és a társadalom változása. Egyébként a II. Vatikáni Zsinat idején sokan reménykedtek abban, hogy el fogják törölni a cölibátust – vagy legalább alternatívvá teszik –, és nők is tölthetnek be papi tisztséget, de sajnos ezek a változások azóta sem történtek meg. Sokan épp emiatt hagyták el az egyházat. De az utóbbi időben ismét előkerült a nők helyzetének témája, Ferenc pápa azt is kimondta, hogy az egyházon belül növelni kell a nők mozgásterét, illetve jelenlétüket erősíteni kell ott is, ahol döntések születnek, legyen szó akár az egyházi, akár a társadalmi életről. Azért addig még ő sem mert elmenni, hogy komolyan elgondolkodjon, hogy egy nő is lehessen pap, ám nyitott arra, hogy döntéshozói szerepekkel ruházza fel a nőket, ami hatalmas újdonság. Ferenc abban is újító, hogy kiáll a sokáig üldözött ún. felszabadítás teológia mellett, sőt annak alaptanítását, a szegények melletti választást teszi pápasága meghatározó elemévé. Ezt az irányzatot sokáig tanítani sem lehetett, mintha valami ártalmas dolog lenne, noha a társadalmi igazságosságért küzd, és az elnyomottak mellett emeli fel a szavát, akik közé a nők is tartoznak.
MN: Az elmúlt évtizedekben mit ért el a feminista teológia?
A nyolcvanas évek elején a többségében katolikus feminista gondolkodók megalapították a European Society of Women in Theological Research-öt (ESWTR), ám az alapítók egy része szinte azonnal indexre került, jó pár évig nem taníthattak egyetemeken és nem is publikálhattak. Ma már Nyugat-Európában ez a helyzet megoldódott, nők is lehetnek teológusprofesszorok, az ESWTR-nek – amelynek a vezetőségében hat évig dolgoztam – jelenleg több mint hatszáz tagja van. A rendszerváltás környékén úgy nézett ki, hogy Magyarország is nyitottabb lesz e téren, 1989 után páran azt gondolták, hogy jót fog tenni, ha szélesebbre nyitják a teológia kapuit, és beengedik a nőket is. Ez a lelkesedés 2000 környékén veszett el, és azóta csak visszaesés tapasztalható. Jelenleg ott tartunk, hogy magyar intézményekben egyetlen nő sem taníthat teológiai tárgyat. Csupán egyetlen kivétel van: a Sapientia szerzetesi főiskola, ahol tanítanak apácák és egy laikus nő is. (...)