Ne érne meg egy próbát a román nacionalistákkal való kiegyezés is?

Immár Simion is kapiskálja, hogy az egymásra való acsarkodás helyett egyesítenünk kellene erőinket.

Nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy megértsük, miféle feldolgozatlan kisebbségi komplexusok alapozzák meg a tisztaságról és hagyományról szóló kelet-európai beszédeket.
„A »nyugatot«, amit állítólag meg akarnak védeni, Jeruzsálem és Athén, Westminster és Voltaire, Bach zenéje, a katolikus reneszánsz és barokk építészet írja le legszebben. Ezekben gyönyörködik az EU-támogatások ellenére is még mindig eléggé lecsúszott Kelet-Európa, csakhogy ezek többnyire a toleráns, többnemzetiségű K. u. K. időszakból származó dolgok, nem pedig a »nemzeti függetlenség« korszakaiból, amelyek főleg arról szóltak, hogy tekintélyelvű rendszereket hozzanak létre és megfélemlítsék a kisebbségeket.
Magyarország mostanság különösen vicces módon azokat a feltételezett értékeket mutatja fel, amiket az „összekevert” Nyugat-Európa régóta elfelejtett.
Aki azonban a Nemzeti Galériában, a budai várban végignézi az olajfestményeket, amely »nemzeti örökségeken« bátor magyarok küzdenek mongolok és törökök hordái ellen, főleg bajszos, fekete hajú magyarokat lát, keskeny szemekkel, akik a valóságban addigra már rég keveredtek a »határsértőkkel«.
Nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy megértsük, miféle feldolgozatlan kisebbségi komplexusok alapozzák meg a tisztaságról és hagyományról szóló beszédeket.”