Csőd és káosz

„Utólag kiderült, hogy a második világháború utáni Európát újrarendező politikai brancsok a legrosszabb helyet jelölték ki az öreg kontinens szellemi és erkölcsi megújításához, amikor a projekt központjaként Belgium, azon belül Brüsszel mellett döntöttek. Avagy a legjobbat? A maguk érdekéből, hiszen mára jelképesen és valóságosan is csődbe jutott a félig flamand, másik felében vallon lakosságú, mesterségesen kreált, kétnyelvű és kétszívű ország. Működik az oszd meg és uralkodj szabálya, az persze jellemzően »összeesküvés-elmélet«, csakhogy a lenézett műfaj egyre jobban, gyakrabban kiállja az élet próbáját. Tessék csak tekintetüket a belga főváros mihaszna üvegpalotájára és a vele szomszédos bevándorlónegyedre (Molenbeek) vetni a 21. század második évtizedében.

A Európai Uniót kormányzó kreatúra képtelen kezelni – nemhogy megoldani – a látszólag hirtelen jött, valójában évtizedek óta érlelődő etnikai válságot. Az elmúlt napok fejleményei – az illegális bevándorlók sebtében megkezdett visszatoloncolásának első »eredménye« – ijesztő példái a nyugati politika impotenciájának, a dilettáns politikusok álmodozásának. Az unió március 18-án Törökországgal aláírt toloncegyezménye az ördöggel kötött alku, hiszen a kisázsiai nagyhatalom azt tesz majd a kiutasítottakkal, amit jónak lát; a deportálandók szállításának fejében horribilis összegű tarifát számlázhat Brüsszelnek – aki taxizott Isztambulban, ismeri a dolgot –, de a legnagyobb buli az lesz, amikor Ankara megkapja a vízummentességet a szolgáltatásai fejében.”