A második fülkeforradalom

„Háromigenes népszavazás készül. Valójában arra való, hogy kimondhassuk az eddig torkunkra forrasztott nemeket. A kérdések maguk is fontosak, ám többet jelentenek, mint három rossz törvény módosítását. Nem véletlenül mondják kormánybuktató népszavazásnak, akkor is, ha egyetlen kormánynak sem kell lemondania ilyenkor kudarc esetén. (Mi sem tettük, ki tudja, jól, vagy rosszul döntöttünk?) Csak éppen a szufla mehet ki belőle, ilyet is láttunk már. Hát még egy olyan kormányból, amelyik folytonosan az elsöprő többség felhatalmazására hivatkozik, »fülkeforradalomból« nyeri legitimitását. Hát most itt egy újabb fülke.”

(...)

Mondjunk a három »igen«-nel nemet. Nemcsak a vasárnapi bosszúságra, hanem ezen keresztül arra, hogy folyton dirigáljanak, beleszóljanak, helyettünk döntsenek. Nemcsak a földek elkótyavetyélésére, hanem ezzel együtt minden intézményesített lopásra is. Nemcsak az állami vezetők arcátlan pénzeire, hanem az igazságtalan különbségekre is, sokak megnyomorítására vagy megalázására, az ország szétszakítására. Ha fülkeforradalom kell, hát legyen. Annyit emlegették, hogy megjött a kedvem hozzá.”