Nem egyenlőek a vallások?

„XVI. Benedek valami olyasmit mondott ki, amit ma nem szabad kimondani. Szembemegy az axiómák, a megfellebbezhetetlennek gondolt mai hittételek zárt univerzumával, amelyet ma eufémisztikusan  politikai korrektségnek szokás nevezni. Köszönet érte. A sajnálatos a dologban pusztán csak annyi, úgy látszik, ma egy »nyugdíjas« pápának, avagy hivatalt már nem képviselő egyházvezetőnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tételt a nyilvánosság előtt komoly következmények nélkül ki lehessen mondani. A dologban ugyanis az a súlyos, hogy sérti a mai Európa szellemi alapzatát, amelynek a tartalmát a tolerancia, a multikultúra, a semlegesség, az egyenlőség fogalmainak sajátos értelmezése adja.  Nem hinném, hogy a volt pápa ezúttal valamiféle keresztény vallási türelmetlenség mellett állt volna ki. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az a mód, ahogyan ma Európa saját identitásának alapfogalmait értelmezi, a kereszténység önfelszámolásához vezethet. A volt pápa ennek a veszélynek adott hangot.

Ha jól értem, a pápának ez a mondata, hogy vallások nem egyenlők, nem egy jogi kijelentés. Jogi értelemben lehet ugyan beszélni a vallások, világnézetek egyenlőségéről, meg lehet fogalmazni a tolerancia elvét.  Ám amennyiben a tolerancia fogalma már igazságtartalmakra vonatkozik, s azt jelenti, hogy tartalmilag a vallások, világnézetek egyenlők, akkor valóban súlyos kérdésként vetődik fel a saját vallással/világnézettel való azonosulás lehetősége. Ugyanis akkor valóban az lesz a kérdés, amint erre a pápa rámutatott, hogy ugyan miért ragaszkodjam a saját hitemhez, ha az egyenlőség azt jelenti, hogy a más hit/világnézet ugyanúgy tartalmazza az igazságot, mint az enyém. A pápa nagyon is helyesen mutatott rá arra, hogy egy keresztény sohasem mondhatja azt, hogy minden vallás egyenlő, hiszen egy ilyen kijelentés szükségszerűen önfelszámoláshoz vezet. (...)

Holott igenis lehet, sőt kell. A kereszténység nem vette észre, hogy a tolerancia és a vallási-kulturális relativizmus nem ugyanaz.  Ezért aztán oda jutott, hogy az általa is elhitt, de valójában félreértelmezett tolerancia, semlegesség, egyenlőség és multikultúra jegyében nem hogy nem mer kiállni saját hitének kizárólagos igazságáért, hanem még önként hozzájárul Európa keresztényietlenítésének a folyamatához. Leszedi a keresztet, nehogy más hiteket sértsen. Átértelmezi a karácsonyt, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy az ünnep folytonosságában ma is a kereszténység van jelen. Pedig Európában a multikultúra az általános keresztény keretek felvállalásán belül is létrejöhetett volna. Csakhogy itt a multikultúra az jelentette, hogy a vallásokat dekára kell mérni, függetlenül mindenféle történeti-kulturális sajátszerűségtől. A multikultúrának ez az értelmezése szükségszerűen a keresztény jelenlét súlyának a leértékeléséhez vezetett. Keresztény közreműködéssel.”