„Ózföldén immáron Dorothy hercegnő élet és halál ura. Mágiát bányásztat magának; sőt, még arról is ő dönt, hogy mikor menjen le a nap. Dorothy jelenléte meghatározó, átitatja az egész történetet. Még ha nincs is ott személyesen a jelenetekben, a karakterek rettegése és reakciója visszavezethető Dorothy rémtetteire és hirhedtségére. Amy is lépésről lépésre, a vele interakcióba kerülő karakterek élettörténetén keresztül szembesül Dorothy gonoszságával – így érzelmileg is elkezdi megalapozni a később rá váró küldetést –, mígnem személyesen is megismerkednek, és hamar kiderül, hogy két kansasi lánynak nincs helye Ózföldén, és Amyre “Sors, ami rosszabb a halálnál” vár.
Dorothy hűséges barátai is csak árnyékai régi önmaguknak, és hajtott a kíváncsiság, hogy vajon milyen – jó értelemben – elborult irányba vitte el a szerző őket. Például az agyas Madárijesztő begyűjtött gyerekeken kísérletezik, a Bátor Oroszlán, pedig egy félelemmel táplálkozó szörnyeteg. A Jó Boszorkány Glinda sem jó már többé. Mindannyian kiveszik a részüket a rémuralom fenntartásából.
És persze az érem másik oldala: ha a jókból lettek a gonoszak, akkor a gonoszakból lesznek a jók, ha az új gonosz megdöntésén fáradoznak, nem igaz? Az új felállásban a Gonosz boszorkányok rendje – mert hiába zuhant egy ház a Keleti Boszorkányra és olvadt el a Nyugati Boszorkány, még maradt bőven, ahonnan ők jöttek – kénytelen felkelést szervezni. Amy beáll közéjük, mert ki más dönthetné meg a külföldi Dorothy rémuralmát, mint egy másik lány Kansasből, aki szintén tornádó hátán érkezett.”