Barbárok az uszodában

„Ám 2013-ban az is kiderült, hogy az a közeg, amelyben ez lehetővé vált, a totális szexuális szabadosság melegágya lett, már amennyiben hihetünk Szepesi Nikolett egykori úszóválogatott botránykönyvének. Ebben nem csupán az edzések monotóniáját szexuális kilengéssekkel oldó fiatalokról esik szó, hanem a kéjenc öregekről is bőven. Azokról, akik ocsmány módon kihasználták, hogy a lánykák ki vannak nekik szolgáltatva. Kiszolgáltatva akár így, akár úgy, ahogyan Kiss Noémi vall erről.

Nem hihetjük, hogy minderről ne tudtak volna azok, akik a szövetséget működtették és működtetik, s akik szinte számolatlanul költhették és költhetik magukra is az állami költségvetésből busásan juttatott milliárdokat. S talán nem csak az úszósportban… Ám bármi is történt a színfalak mögött, ha jöttek az eredmények, ha nem – az úszósportban igen –, az omerta maffiaparancsához szinte mindig mindenki tartotta magát. Feltehetően a közvetlen anyagi érdekeken túl azért is, mert a többséget cinkossá tették valamely kisebb-nagyobb vétségben, s ezzel zsarolhatóvá. Kimondva, kimondatlanul érzékeltethették, hogy utána tudnak nyúlni, ha megszegi a hallgatás törvényét. Főleg akkor, ha az élcsapatoknál edzőként képzeli a jövőjét. Kiss László példája épp eléggé beszédes lehetett és lehet mindenki számára, milyen hatalmas az erő, amely minden bűnt semmissé tehet, vagy akár felmutathatja ezt a bűnt egy váratlan pillanatban, akár fél évszázad elteltével is.

Voltak már ennek előzményei a Hosszú Katinka–Kiss László–Gyárfás Tamás pourparler során, amelyben magát a miniszterelnököt is sikerült hazugságon kapni. De akár ennek következményeként, akár ettől függetlenül, olyan mocsok ömlött szét néhány nap alatt, amire egy normális országban csak egyetlen válasz lenne adható: azonnal meg kellene szüntetni, legalábbis minimálisra kellene csökkenteni az élsport állami támogatását. Huszonhat évvel azután, hogy itt állítólag kapitalista viszonyok jöttek létre, a lehető legrövidebb időn belül üzleti alapon kellene elrendezni a dolgokat. A milliárdok pedig végre ne egy törpe kisebbséget szolgáljanak, hanem a gyerekek, a kamaszok testedzését és a tömegsportot. Persze ettől nem oldódna meg sem az egyházi intézményekben, sem a családokon belüli és kívüli nemi erőszak ügye, mert ehhez újabb és másfajta lépésekre is szükség lenne. De azt azért elmondhatnánk, hogy legalább egy fontos területen már hozzáláttunk barbár mentalitásunk leküzdéséhez.”