A globális és lokális harcát a helyi erőnek kell(ene) megnyernie

„A fenntarthatóbb fogyasztás nem az emberi jólét csökkenését, hanem tudatosabb gondolkodásmódot jelent, amit szem előtt tartva szintén kielégíthetjük mind szimbolikus, mind funkcionális szükségleteinket.

Ha egy kicsit mélyebben magunkba nézünk, látjuk, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb módon szükséges kielégíteni a szimbolikus szükségleteinket, amelyeket elsősorban a társadalmi elvárások generálnak. Az ilyen jellegű személyes döntés – merthogy egyértelműen személyes döntésről beszélünk – támogatására több megoldás is létezik, például a fogyasztói társadalom informálása, ellensúlyozva a fogyasztói tudatlanságot. Az ilyen „oktatás” során a befogadók – a vásárlók – ugyan jobban átlátják a túlfogyasztás okozta káros hatásokat, azonban kevesen változtatnak életvitelükön. A cégek lokalizációs politikája is előremutató megoldás lehet, ugyanis a vásárlók többsége egyetért azzal, hogy – lehetőség szerint – a régióban termesztett/készített termékeket vásárolja meg.

A lokális fogyasztás nem csupán a klasszikus értelemben vett emberi szükséglet kielégítésére, de a szimbolikus szükségletek kielégítésére is alkalmas lehet. A kutatások kimutatták, hogy a közösségtudat befolyásának szerepe kimagasló a kettő közül, ugyanis mindenki közösséget vállal azokkal, akik szintén lokális javakat preferálnak. Ez a gondolkodásmód egyrészt az önkifejezésre, másrészt az egyén társadalmi szerepére is hatással van, hiszen míg környezete felé kommunikál, addig önmaga számára is megerősítést mutat.”