A boltzár védelmében

„Hont Andrással azért nem értek egyet ebben a kérdésben, és azért nem tudok ujjongani a zárva tartás eltörlésének, mert ez számomra soha nem gazdasági vonatkozású kérdés volt. Nem vagyok közgazdász, de nekem logikailag úgy kerek, hogy ha pl. egy család a nagybevásárlás és a plázázás helyett közös programot csinál, akkor azzal a kapcsolódó szolgáltató szektor erősödik. Így nem beszélhetünk kizárólag veszteségről a munkahelyek vonatkozásában.

Azonban a vasárnapi zárvatartásnak nem csak gazdasági kérdésnek kellene lennie. Az emberek életmódját a jogi szabályozás mindig képes volt befolyásolni közvetetten. Ezért jelenthet a boltzár féket egy egyre fejvesztettebben rohanó társadalomban, ahol amúgy sincs senkinek már semmire sem ideje. És nem arról szólna, hogy az emberek kötelező jelleggel járjanak hétvégén Honvéd-Fradi meccsre, vagy, hogy végre megteljenek az öreg templomok.

Magyarok vagyunk, valljuk már be, melyikünk nem ismeri a hétvégéig tartó visszaszámlálás életérzését? Amikor a barátok nagyobb eséllyel szerveznek közösen programot, vagy a családtagok végre elutazhatnak meglátogatni a szüleiket. Márpedig számomra erről szól(t) leginkább a vasárnapi zárvatartás! Arról, hogy »követelje«, legyen a Lajosnak kicsivel nagyobb esélye, hogy végre eszébe jusson, talán meg kellene látogatni végre a nagymamát az idősek otthonában, vagy meg kellene kérdezni a nagyobbik fiútól, hogy mit csinál az iskolán kívül a szabad idejében. Vagy a Marika – a pénztárgép mögött eltöltött egész hetes gürcölés után – végre el tudja készíteni azt a finom sajttortát a férjének, amit régóta tervezett. Hadd ne cizelláljam!”